Watson egy jó adatbázis szerver. Nincs benne semmi az MI-nek nevezhetõ lenne. Az infóit nem magától szerezte be, hanem bele programozták. Jól indexelt adatbázisa van és egy frankó keresõ motorja. Amennyiben egy picike kis MI szorúlt volna beléje, nem szivatta volna meg magát azzal, hogy szerinte Toronto amerikában van és nem Kanadában. A gép csak a találatokat nézte: 3 van usában 1 kanadában, tehát a releváns találatok alapján a kérdéses város az usában van. Ennyit az MI-rõl....
A helyzet az, hogy gyártottak egy qurvaerõs adatbázis szervert. És most ki kellene találni, hogy mire is lehet használni, mert az nem járható út, hogy mostantól a tévében mutogatom, hogy milyen fasza gép. Ehhez túl drága volt.
A cikk arrol szol, hogy csinaltak az ibm-nel egy nagyon jo szakertoi rendszert, ami egyreszt kepes nyelvi elemzest is vegezni, tovabba emberi modon szoveges formaban prezentalni az eredmenyeit. Most felhasznalasi teruleteket es jo otleteket keresnek, mivel nem igazan tudjak mire is lehetne hasznalni a technologiat a hetkoznapokban ami profitot is termelne nekik.
Tanuló szoftvert én is írtam már, annyira nem nagy ügy. A beszédfelismerés egy két nagyságrenddel bonyolultabb dolog. De az adatok emberi gondolkodáshoz hasonló rendszerezése, prioritásba helyezése, hamis információk kihagyása már sokkal sokkal nagyobb probléma. De hát ezért vannak õk, az okosok ott az IBMnél, hogy megoldják. Csak félõ, hogy ezen az architektúrán ez képtelenség. Számítási teljesitménnyel próbálják utolérni azt amihez talán quantum számítógépekre lenne szükség.
Informatika és tudomány
