Ha fogsz egy kisebb darab szárazjeget, és beleteszed egy üdítõitalos pohárba, egy olyan "misztikus" italt kapsz, amibõl dõl a pára. Megihatod, semmi bajod nem lesz tõle. A gótikus bulik elengedhetetlen tartozéka. Füstgenerátornak azonban kilószám kéne a szárazjeget vízbe tenni. Drága.
A rockzenekarok viszont olyan ködfejlesztõt használtak, amilyent eredetileg katonai célra fejlesztettek ki, arra hogy a saját csapatokat ne lássa az ellenség, és így ne tudjon rájuk célozni. Eredetileg az angol tengerészet fejlesztette ki az elvet, és késõbb kezdték a szárazföldi csapatok használni. Ez olajat égetett el(füstölt el), és sokkal olcsóbb volt üzemeltetni, mint egy szárazjegest.
Túl gyors a reakció, és a folyékony, nagyobb fajsúlyú víz több energiát veszítene, mint a levegõ, vagy a pohár az asztalon keresztül, tehát jó közelítés az egyenlet.
Az a Tarktisz. Az Antarktisz az a Déli-Sark. Tudod, az egyik, az északi csak egy jégtábla, míg a déli egy kontinens. A hatodik vagy hetedik, attól függõen, hogy Amerikát egynek vagy kettõnek számítjuk. Szerintem kettõ, amelyiket egy földhíd köt össze. Észak- és Dél-Amerika, közötte meg Közép-Amerika a földhíd.
Én még gyerekként láttam egy kamiont, ami megállt egy kisközért elõtt, és lepotyogott róla egy darabv jég, ami "füstölr" és szóltam a barátomnak, hogy meg ne fogja, mert szárazjég. A rakodó kesztyûben felkapta, mi meg megtapostunk egy kisebbet és tetszett a látvány. A rakodó is ránk szólt, hogy veszélyes, és valahogy akkoriban az rémlett, hogy a révében szárazjeget emlegettek az Omega koncerttel kapcsolatban. Még a dalukat is énekeltük, ahogy "füstöltek" a kisebb darabok. Az Omegának komoly technikája volt. Elvileg jobb stúdiójuk volt, mint a Hungarotonnak.
Az sem rossz ötlet, eredetileg "ideális" körülmények között gondoltam, tehát itthon a konyhában, 20 C fokon, pohárban, ahogy Öveges professzor csinálta volna. :)
Lehet, nem tudom, én is csak egy nasa cikkben olvastam ennek a lehetõségérõl (az NPB-t is egy lehetséges becsapódás nyomának tekintik). Lehet, hogy a gyenge gravitáció, gyenge mágneses mezõ, napszél és a becsapódások egyszerre játszottak közre.
Azáért szivesen elmennék az északi sarkra pár hónapra egy bázisra :D
Nem ezt használták a koncerteken. A szárazjég túl drága abban a mennyiségben, amennyi egy rockkoncert "befüstöléséhez" kellett. Ráadásul nehéz is lett volna bármikor hozzáférni, mert azt frissen le kell gyártani, mert tárolni meglehetõsen nehéz.
A rockkoncerteken olajjal mûködõ, elektromos meghajtású füstölõket használtak, mert az olcsóbb volt és bármikor rendelkezésre tudott állni.
Amúgy nemhinném, hogy hibás lennea diagramm oylan értelemben, hogy használhattlan, csak hiányos. Gondolom, hogy a szócikk készítõi a jelenleg az iparban folyó, gyártási, feldolgozási folyamatok során elõforduló állapotokra hegyezték ki. A 200K alatti hõmérséklet már inkább a laborokra jellemzõ. A szócikk írója gyanítom valamiféle ipari felhasználásokról szóló cikkbõl emelhette át a diagramot.
Már rájöttem korábban, csak az sg másik cikkhez posztolta a kiigazításomat. Igen valóban hibások ezek a diagramok.
Egyébként tényleg meglepõ, nem tudtam, hogy a CO2 földi körülmények között is lehet szilárd állapotban.
Semmi gond, én is szoktam benézni :) Ez lenne SG-n a legnagyobb baj, emelkedne a színvonal jócskán :)
Ez a diagram az 200K nál kezdõdik. Ami -73C. Itt meg ennél hidegebb van, ez nem szerepel a diagramon. Mellesleg azt találtam a leírásban hogy 1bar nyomáson, tehát normál légköri nyomáson -78C a fagyáspont. Rosszul értelmezem a diagramot?
Mondjuk nem csoda, ki az a hülye, aki így csinál diagramot, hogy a nulla pontot lehagyja?
Ez a kép jobb: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Carbon_dioxide_pressure-temperature_phase_diagram.svg
Csak egy kicsivel nagyobb nyomáson. Ha a nyomás elérné vagy meghaladná a kb. három báros nyomást, akkor csapódna ki. http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Carbon_dioxide_pressure-temperature_phase_diagram_international.svg
Szerintem ilyet kellett számolni középiskolában fizika órán.
Mennyi fajhõje van a jégkockának, mennyi a kólának a kettõ fagyáspontja közül az alacsonyabbikon, és mennyi hõenergia szükséges a fagyásponton lévõ felolvasztásához annak hõmérséklet emelése nélkül. Ezeknek az összegének alacsonyabbnak kell lennie, mint a jégkocka és a kóla fejhõjének a fagyásponton. De tuti, hogy elrontottam, mert így gépelve már elfelejti az ember, hogy milyen egyenletrendszert írt fel. Tollal meg papírral menne. :-) Persze a négyjegyû függvénytábla sem ártana.
Hosszútávon nem. A gravitáció tartja meg a légkört, és van még pár tényezõ, ami ezen módosítani tud. Utánpótlás a vulkánokból, a mágneses tér, ami eltéríti a napszelet. Ráadásul az alacsonyabb gravitációért felelõs kisebb tömeg miatt könnyebben szilárdul meg a magma, ami leállítja a vulkanikus mûködést, és a mágneses mezõt létrehozó dinamóhatást. A Marsnak elvileg tízmillió éves nagyságrendben lehetett komolyabb légköre.
A globális felmelegedés propagandájának pont nem erre volna szüksége, hanem az abszolút hõrekord megdõlésére. Ami lehet, hogy már (a megkérdõjelezett mérések esetében) 101 vagy 90 éves, de legjobb esetben, a modern érában mérve is már 20 éves...
A Mars két holdja a leginkább elfogadott elmélet szerint utólag elfogott aszteroida. A Phobos átlagos sugara 11.1 km, a Deimos-é kb. a fele. Egyszerûen túl kicsik bármilyen gravitációs trükkhöz. Ha beleütköznének a Marsba csinálnának egy-egy Hellas Platinia nagyságrendû krátert.
Engem ezzel kapcsolatban az izgat leginkább, vajon ha errõl a helyrõl származó jégkockát bedobnám a kólámba, vajon lefagyasztaná e az egészet, ill. milyen hidegnek kellene lennie a jégkockának, hogy az lefagyassza egy pohár tartalmát!?
Azért a Phobos elég termetes. 1,08×10^16 kg már számottevõ ilyen szempontból?
"Szerintem lehetséges, hogy egy ilyen becsapódás következményeképp az atmoszféra egy része kilökõdött az ûrbe."
Egyrészt akármilyen nagy is a két említett becsapódási kráter, az ezt okozó aszteroidák mérete alig haladhatta meg a 10 kilométeres átmérõt, ami azért nem olyan nagy. Másrészt nem adhattak át akkora impulzust az ilyen, az eredményét tekintve egy tömegben egyesülõ tömeg a légkörnek, mert a kis méretarány miatt inkább behatoltak egymásba. A dínógyilkos aszteroida sem szakította le a Föld légkörét, csak éppen komoly keveredést okozott benne.
Ahhoz, hogy egy bolygó légkörét egy ütközés letépje, arányaiban legalább olyan arányú ütközõ tömegnek kell lennie, mint az õsföld-õshold páros. Erre viszont semmilyen bizonyíték sincs.
Biztos vagy ebben? A Hellas Platinia és a Utopia Platinia a legnagyobb kráterek közé tartoznak a Naprendszerben. Szerintem lehetséges, hogy egy ilyen becsapódás következményeképp az atmoszféra egy része kilökõdött az ûrbe.
Soktényezõs a dolog. Van nagyonsok példa teljesen furcsa légkörökre.
Merkúr: nagy mágneses mezõ, sok napszél, nincs légkör
Vénusz: kicsi mágneses mezõ, viszonlag nagy napszél, sûrû légkör (a felszíni folyamatokból kap utánpótlást)
Föld: a sziklabolygók között a legnagyobb felszíni gravitációval rendelkezik, van mágneses mezõ is, van utánpótlás a felszínrõl is, van légkör, bár közel sem olyan sûrû mint a Vénuszé.
Mars: kisebb gravitáció, kis mágneses mezõ, nincs felszíni utánpótlás, nincs légkör.
Titán: ez egy újabb érdekesség, picike test, kis gravitáció a számítások szerint a légkörét el kellene veszítenie 10 millió év alatt mégis van légköre. Valószínûleg itt is a felszínrõl kap utánpótlást.
Szóval az, hogy van e légköre vagy nincs egy-egy égitestnek rengeteg körülménytõl függ. Ezek közül a mágneses mezõ csak az egyik tényezõ.
A Föld esetében ott van az ütközõ objektum maradványa(a Hold), de a Marsnál ilyenrõl nem tudok. Ha meg az õsmars, és a vele ütközõ objektum összeolvadt, a légkörnek sem szabna máshová kerülni.
Ennek csak az mond ellent, hogy bár a Vénusznál a Nap közelsége miatt jóval erõsebb a napszél hatása, mégis sokkal sûrûbb a légköre. Sokkal sûrûbb, mint például a Földé, pedig egyrészt a Föld is messzebb kering, és a Vénusznak sincs számottevõ mágneses mezeje.
A jelenlegi elméletek szerint a ritka marsi atmoszférának a mágneses mezõ gyengesége, az alacsonyabb gravitáció vagy egy nagyobb objektum becsapódása is okai lehetnek. Az is lehet, hogy mindhárom egyszerre.
Én is úgy tudom. A gravitáció meg tudná tartani, de a napszél elfújja mágneses mezõ nélkül (évmilliárdok alatt).
Ha sûrûbb lenne a légköre a Marsnak, akkor hasonló vagy ritkább lenne az élet, mint itthon. Kérdésem: a marsi gravitáció sûrûbb lékört is megtudna tartani?
Nem semmi. A Marson +20 és -125 Celsius fok közt ingadozhat a hõmérséklet évszakoktól, napszaktól és pozíciótól függõen, itt meg -93,2 fokot mértek (itt és a wikipédián -94,7-et említenek)... Érdekes, hogy az Antarktiszon is elõfordulhatnak ilyen marsi hõmérsékletek, jelentõsen sûrûbb légkörben és jóval közelebb a Naphoz.
Ehhez is 27 év kellett, hogy megdöntse az elõzõt. Az abszolút rekordok azért ritkábban dõlnek meg, mint a napi meg területi csúcsok, ez a meleg és hideg rekordokra éppúgy érvényes.
Informatika és tudomány
