SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!B) A MENEKÜLT FOGALMA ÉS JOGI HELYZETE
433. § A menekültek olyan személyek, akik hazájukat üldözés vagy attól való féle-
lem miatt hagyták el. Rájuk nézve a nemzetközi jogban már igen korán találunk ren-
delkezéseket, ilyen rendelkezések már az időszámítás előtt 1278 táján kötött egyipto-
mi-hettita szerződésben (ld. A nemzetközi jog története ... 7-8. old.) is találhatók.
A menekültek száma polgár háborúk és nemzetközi háborúk idején növekedett meg
és időnként tekintélyes méreteket öltött. Így pl. a franciaországi reformátusok, az ún.
hugenották először a XVI. szd. folyamán több polgárháborút vívtak a katolikusok kal,
majd a XVII. szd. második felében a megújult üldözés miatt tömegesen kezdtek
külföldre menekülni, illetve kivándorolni. Az így elüldözött franciák száma elérte a
3 milliót.
Jelentős számú menekült volt az 1. világháború után. Az oroszországi bolsevista
forradalom miatt több mint egymillió ember menekült Európa számos országába és
a tengeren túlra. Elérte az egymilliót az első világháború után a Törökországból ki-
űzött görögök száma is, ugyanekkor elmenekült Törökországból 300 ezer örmény is.
A menekültek nagy száma nemzetközi szervezetek intézkedését is szükségessé tehe-
ti. Így pl. az első világháború után a Nemzetek Szövetsége a menekültek ügyeinek in-
tézésére létrehozta a Nemzetközi Menekültügyi Hivatalt, amelynek elnökévé Fridtiof
Nansen neves norvég sarkutazót és felfedezőt választották meg. A Nemzetközi Mene-
kültügyi Hivatal feladatának azt tekintette, hogya menekülteket hazájukba való
visszatérésre bírja rá, de ez sok esetben nem sikerült, illetve nem volt lehetséges.
Nansen 1930-ban elhunyt, a hivatal ezután "Nansen Hivatal" néven működött. A
menekültek egyéb ként bárhova utazhattak, részükre a Hivatal úti okmányokat adott
ki, ez volt az ún. Nansen-útleuél.
434. § 1945-ben kb. 600 ezer háború előtti menekült volt még Európában és ezt
csak növelte a háborús események miatt menekültek nagy száma. Különösen Német-
országban tartózkodtak jelentős számban menekült személyek, ezenkívül az 1948-ban
kitört első arab-izraeli háború következtében tömegesen menekültek külföldre a pa-
lesztinai arabok is. A menekültek eltartása súlyos terhet rótt a befogadó államokra,
problémájuk megoldására az Egyesült Nemzetek Szervezete 1946-ban Nemzetközi
Menekültügyi Szervezetet (IRO) hozott létre, amely nemzetközi szervezet ként a mene-
kültek ügyeit rendezte. A szervezet 1953-ban megszűnt, de tovább működik az ENSZ
szerveként a Menekültügyi Főbiztosság, amelyiknek mind a mai napig számos feladata
van. Az arab-izraeli háborúk palesztin menekültjeinek segélyezésére 1949-ben az
ENSZ Közgyűlése külön szervet hozott létre a Közel-keleti Palesztin Menekülteket
Segítő Ügynökséget (UNRWA), amely a menekülttáborok fenntartása mellett azok-
ban iskolákat is szervezett. Az 1988-89. tanévben pl. a máig fennálló menekülttábo-
rokban 350 ezer fő tanult az UNRWA 633 iskolájában.
A II. világháború után Európában a menekültek száma egy ideig növekedett, a kö-
zéjük számított, kitelepített németekkel együtt 1949-ben még 23 millió menekült
volt. A németek Németországba kerülvén viszonylag hamar beilleszkedtek és emiatt
1951-re a menekültek száma kb. 1,5 millióra csökkent. A világ más részein bekövet-
kezett események miatt azonban a menekültek száma időnként ismét megnövekedett,
főleg Ázsiában és Afrikában. Így 1971-ben 9,5 millió ember menekült Bangladesből
Indiába, milliós létszámú tömeg menekült Dél-Vietnamból, Afganisztánból, Mozam-
bikból, Ruandából; 1993-ban a jugoszláv válság miatt már 2,3 millió főre emelkedett
a Boszniából menekültek száma és így 1993-ban már több mint 19 millió volt a me-
nekültek száma. A konfliktusok megoldása után a menekültek száma rendszerint
csökkenni szokott, így pl. a bangladesi vagy az afganisztáni menekültek nagyobb
része visszatért eredeti hazájába. A palesztinai menekültek jelentős része viszont
mindmáig szükségtáborokban él a sivatagban.
435. § A menekült fogalmára több meghatározás létezik, a Nemzetközi Jogi Inté-
zet mint tudományos testület 1936-ban úgy definiálta ezt a fogalmat, hogy azon
egyén tekinthető menekültnek, aki a lakóhelyén keletkezett politikai események mi-
att, akár önként, akár kényszerből hagyta el azt és nem szerzett sem új állampolgár-
ságot, sem nem élvezi egyetlen állam diplomáciai védelmét.
A menekültek jogi helyzetét az ENSZ kezdeményezésére 1951-ben általános egyez-
ménnyel rendezték, melyben ugyancsak meghatározták a menekült fogalmát is. Esze-
rint a menekült olyan személy, aki az 1950. január 1. előtt előfordult események ered-
ményeként és a faji, vallási, nemzetiségi, bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozás
vagy politikai vélemény megvallása miatt üldöztetéstől való megalapozott félelem követ-
keztében nem abban az országban tartózkodik, amelynek állampolgára és nem tudja, ille-
tőleg a félelem miatt nem hajlandó országának védelmét igénybe venni. Menekült to-
vábbá az a személy, akinek nincs állampolgársága és annak az országnak a területén
kívül tartózkodik, amelyben előző lakhelye volt és az előbb említett események ered-
ményeként nem képes, vagy megalapozott félelem következtében nem hajlandó oda
visszatérni. A menekült fogalmát az 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyv akként módo-
sította, hogy törölte az 1951. évi egyezmény időbeli korlátozását, így ma menekültnek
számít az is, aki 1951 után történt események miatt volt kénytelen hazáját vagy lakó-
helyét elhagyni.
436. § A menekült státusz megadásával kapcsolatban az egyik leglényegesebb kér-
dés, hogy mit kell "üldöztetés" kifejezés alatt érteni s mikor "megalapozott" az ettől
való félelem?
Az "üldözés" kitételét igen sokféleképpen lehet értelmezni. Ez elsősorban azt
jelenti, hogy a menekülést előidéző tevékenységet az az állam fejti ki, ahonnan a
menekülő jött. Miután az üldözöttség tényét a menekülőnek kell bizonyítani vagy
legalábbis valószínűsíteni, így a legkönnyebb helyzetben akkor van a menekült,
ha országának közismert belső vagy külső konfliktusai miatt menekült el. Ott ahol a
kisebbséget - amelyhez a menekült tartozik - közismerten gettóba zárják, megkülön-
böztető jelvény viselésére kötelezik (ilyenre kényszerítette a zsidókat a II. világháború
idején Németország vagy számos csatlósállam), ahol "etnikai tisztogatást" végeznek
(mint pl. a jugoszláviai belső háborúkban, mely aztán nemzetközi konfliktussá széle-
sedett), ahol polgárháborúkban tömegesen irtják egymás lakosságát a szembenálló fe-
lek (pl. ezt tették Ruandában a polgárháború idején a tuszik és a hutuk) a bizonyítás
igen könnyű.
Nehezebb az üldözés és a "félelem megalapozottságának" bizonyítása akkor, ha a
menekültet saját államának szervei nem üldözik ugyan, de nem, vagy nem kellően
akadályozzák meg rasszista szervezetek tevékenységét. Adott esetben ilyen állami
mulasztások is alapot adhatnak az üldözéstől való alapos félelemre. A menedék
nyújtásának alapja lehet ezenkívül a katonai szolgálat lelkiismereti okból való meg-
tagadása is, ha a menekült államának joga nem ismeri a fegyver nélküli szolgálat in-
tézményét. A katonai szolgálatból megszökött személyek (dezertőrök) befogadása is
indokolt lehet, ha népellenes irtóhadjáratban való részvétel, az ENSZ céljaival ellen-
tétes gyarmati elnyomó háború elől lelkiismereti okokból menekült el egy sorkatona.
Üldöztetésnek minősülhet ezenkívül a személyiségi jogokat sértő embertelen társadal-
mi vagy vallási szokás is, erre példa az Egyesült Államok bevándorlási hatóságának
1996. jún. 13-i döntése, amikor elfogadta egy fiatal Togóból az USA-ba menekült nő,
F. Kasinga menekült státusz iránti kérelmét, mivel a menekülőt otthon saját törzsének
szokásai szerint nemi szervének rituális megcsonkítása fenyegette. A döntés prece-
densértékű, mivel ilyen műtét nemcsak Afrika nagy részén, hanem az iszlám világban
is szokásos.
Amennyiben amenedéket kérő kettős állampolgár, úgy nem elég bizonyítania azt,
hogy őt az egyik államában üldözik, ilyenkor azt kell bizonyítania, hogy mindkét állam-
ban fennálló helyzet miatt nem tudja igénybe venni egyik államának védelmét sem.
437. § A Menekültügyi Főbiztos és hivatala nemcsak az olyan személyeknek nyújt
segítséget, akik egy államban már menekült jogállást szereztek, segítségére az is szá-
míthat, aki ilyen státusz megszerzése előtt áll vagy arra nincs esélye. Így a már me-
nekültnek minősített személyeken kívül a Főbiztos azokat is oltalmazza,
- akiket a területi állam földrajzi vagy időbeli korlátozás miatt nem tekint mene-
kültnek,
- aki a menekülti státusz elnyerésére irányuló kérelmét már beadta és annak elbí-
rálására vár,
- akit nem tekint ugyan a befogadó állam menekültnek, de emberiességi okból
mégis befogadott,
- aki egy, a menekültügyi egyezményt el nem fogadó állam területén tartózkodik
és menekült státuszt kíván szerezni.
Az 1967. évi jegyzőkönyvet elfogadó államok vállalták, hogy a Főbiztos vagy hiva-
tala részére jelentést tesznek a menekültek körülményeiről és azokról a jogszabályok-
ról, amelyeket a menekültekre vonatkozóan hoztak vagy alkotni szándékoznak, bele-
értve a Jegyzőkönyv végrehajtására vagy értelmezésére vonatkozó jogszabályokat is.
Az ENSZ kérésére a befogadó állam statisztikai és egyéb információkat köteles
szolgáltatni a menekültekről. Ez az államnak is érdeke, hiszen nagyobb létszámú me-
nekült elhelyezése esetén az ENSZ pénzügyi támogatást nyújt, amelynek mértéke a
menekültek létszámától függ.
A menekülteket a befogadó államok személyi okmányokkal látják el és a területü-
kön jogszerűen tartózkodó menekültek részére külföldi utazás céljából úti okmányt
állítanak ki. Ilyen úti okmány azoknak is kiállítható, akik nem jogszerűen vannak
ugyan az állam területén, de nem tudnak ilyen okmányt beszerezni abból az ország-
ból, ahol a jogszerű tartózkodási helyük van.
Aki egyszer már valamely államban menekült státuszt és ennek alapján úti ok-
mányt kapott, és ennek birtokában egy harmadik állam területére lép, itt már úgy kell
kezelni, mint bármely más külföldit, azaz nincs szükség arra, hogy itt is kérelmezze
a menekültstátusz elnyerését. Így pl. ha egy boszniai menekült Németországban me-
nekültigazolványt szerzett és Magyarországra jön, itt úgy kell kezelni, mint a
német állampolgárokat.
438. § A menekülti minőség mindaddig tart, amíg az elmenekült személy önként
igénybe nem veszi állama védelmét, vagy ha nincs állampolgársága, azt visszaszerzi.
Véget ér a menekültstátusz akkor is, ha a menekült szerez egy bármilyen új állampol-
gárságot, amelynek alapján őt az új állam védelemben részesíti vagy önként visszaköl-
tözik abba az országba, amelyet elhagyott. Mindaddig, amíg ez nem következik be, a
külföldre távozott személy menekültnek minősül, de nem jogosult ilyen státuszra az,
aki háborús bűnös vagy súlyos köztörvényes büntettet követett el. Ilyenkor, valamint
ha az ENSZ céljaival ellentétes cselekményt követett el a külföldre távozott személy,
a fogadó állam nem köteles őt menekültnek tekinteni.
Egyebekben a menekültek jogállása hasonló a hontalanokéhoz. Az 1954. évi egyez-
ményt, ami a hontalanok helyzetét rendezi, az 1951. évi menekültügyi egyezményt
szorosan követve szerkesztették. A menekültet ki lehet utasítani nemzetbiztonság vagy
a közrend érdekében, de nem oda, ahonnan elmenekült, ezt nevezik a visszazsuppolás
tilalmának.
439. § Magyarország a menekültügyi egyezményt az 1989. évi 19.sz. tvr.-ben hir-
dette ki és a Minisztertanács 1989-ben végrehajtási rendeletet bocsátott ki (101/1989.
(IX.28.) Mt.rend.). Ennek értelmében a Magyarországra menekültek olyan helyzet-
ben vannak, mint a saját állampolgárok, az alábbi kivételekkel:
- Nincsenek politikai jogaik;
- Bizonyos közszolgálati állásokat nem tölthetnek be;
- Nem hadkötelesek.
Ugyanakkor a magyar kormány élt az egyezményben biztosított lehetőséggel és
olyan nyilatkozatot tett, hogy csak európai menekülteket fogad be, ezt azonban 1997-
ben visszavonta.