Ugyan sokszor pocskondiázzák a véleményem, de leírom.
Megint a szkeptikus álláspontra helyezkedem. Ugyan biztos van nüansznyi lehetőség exobolygóra költözni, de mi az esélye (még ha a technológia rendelkezésre állna) hogy 7 milliárd embert áttelepítenének? Talán pár embert, de ez nem lesz megoldás. Szerintem sokkal inkább a földi élet normalizálásán kellene dolgozni.
Illetve a kibernetikára is valószínűleg fogékonyabbak lennének a "földönkívüliek": szerintem itt a Földön nem vagyunk rákényszerítve, és főként vallási és egyéb "lelkiismereti" okai vannak, hogy nem népszerűbb az elképzelés...
Sajna lassan már nem alternatíva lesz a Mars terraformálása, hanem utolsó esélyünk a túlélésre.
A "terraformálás" szerintem is humbug - viszont egy állandó marsi kolónia nem feltétlenül. Mondjuk ezt én inkább úgy képzelem el, mint egy föld alatti, a földihez képest szűkös, de amúgy "komfortos" (már persze csak japán módra) bunker-rendszert. Szerintem ez megvalósítható, és még nagy kiterjedés esetén sem kell a légkörrel és hasonló dolgokkal foglalkozni (persze a "bunker-blokkokat" érdemes légmentesen zárhatóan elválasztani, stb). Jó kis sci-fi vagy játék íródhatna ebből. :) Pl. egy esetleges konfliktus esetén a "kolonizált" bolygókon élők nagy valószínűséggel jobban bírnák huzamosabb ideig az űrhajókon lévő - feltehetőleg - szűk tereket ("tengeralattjáró-effektus").
A csillagkozi ter eleg ures ahhoz, hogy az egyszeri kritikus utkozesek valoszinusege elhanyagolhato legyen. Sokkal valoszinubb, hogy a sok apro utkozestol idovel elkopik a burkolat. Utobbi limitalja a sebesseget. A realisan elerheto sebesseg attol fugg, hogy milyen reszecske eloszlassal szamolnak. A legpesszimistabb a fenysebesseg egy ezreleket jelenti tehat nagysagrendileg ezer eves generaciokon ativelo utazast a szomszedos csillagrendszerekbe. Viszont ezzel a sebessegel a Voyager keresztulment a naprendszeren, ami azert nagysagrendekkel surubb mint a csillagkozi ter.
ja én is a már ütköző darabról beszéltem nem a légkörbe belépőről..
Ja ja, teljesen lehetetlen, hogy bármi is úgy objektíven tényleg lehetetlen legyen. Pl. a maratonra is azt mondták, hogy nem lehet 2 óra alatt lefutni, és most sikerült valakinek. Ennek nyomán megjósolhatjuk, hogy a maratont le lehet futni egytized másodperc alatt is. Senki ne mondja, hogy ez lehetetlen, hiszen a két órára is azt mondták, hogy lehetetlen. Utoljára szerkesztette: Archenemy, 2019.10.22. 15:38:18
Ja, becsapódik HA megfelelő szögben éri el a légkört ÉS HA megfelelő szerkezetű ÉS HA megfelelő anyagból van ÉS HA megfelelő sebességgel jön. Egy laza kavicsos valami még a felső légkörben eldurran és pár morzsa lepottyan, ha tömörebb vasmeteor akkor meredeken kell jönnie nagy sebességgel hogy ne égjen el. De tudod mit? Adok egy oldalt, játszadozz kicsit.
1m tömör szikla 15km/s tempóval 45 fokos szögben érkezve 5km távból egy suttogásnál halkabb valamit ad, és a becsapódás után majd 3 perccel érne egy enyhe fuvallat... De a földet még csak el sem érné mert valahol 52EZER méteren elégne és robbanna.
10m 20km/s 45fokon 5km távból mintha csak egy teherautó motorját hallanád... nem éri el a földet...
20m 30km/s 45 fok, 5km táv és bár leesik, de repeszekben és alig hangosabb mint egy teherautó ahogy elmegy melletted...
30m felett kell ilyen tempónál elkezdeni a krátert figyelni. AZ ha leesik pár kavics és van egy fél méteres mélyedés, az még messze van a krátertől...
Amikor ezek a vén faszok kinyilatkoztatnak valamit, hogy "soha" és társaik mindig az jut eszembe hogy 100 éve még azt gondolták 100 km\h lehetetlen, hiszen ilyen sebesség mellett szétrobban az emberi szervezet... a vonat meg az ördög találmánya. Feküdjön be a sírba, azt fogja be a pofáját. Én a Proxima Centaury B-n fogok karácsonyozni, egyszer GEC'! :D
Amúgy a videón alul - most szintén akár trükk , akár nem - egy nagyon, de nagyon "finom" kis meteorocskát látunk, ami még a naprendszeren belül valódi sebességeknél is , mint pl. a 30 KILÓMÉTER PER MÁSODPERC , jóval , de jóval lassabban halad , nagyon szerencsés szögből érkezett feléjük, és nagyon habos szerkezetű meteor lehetett valójában, egy tufa, aminek a zöme könnyű szén , a lehető legnagyobb szerencséjükre , ugyanez a meteor tömör vasból egy focipályányi krátert csinált volna és esélyük nem lett volna a túlélésre, vagy ha ugyanez a meteor jön feléjük kétszer vagy neadjisten még többször akkora sebességgel..
Ezt tudom, ettől függetlenül sajna a földbe is csapódik manapság is meteor is kisebb-nagyobb, molnibalage pedig nem akarta ezt látszólag elfogadni... sajna akár trükk-felvétel az alábbi, akár nem az ilyesmik függetlenül ettől sajnos előfordulnak. A naprendszer közti terek csak akkor nevezhetők ritkának, ha relatív kis sebességgel közlekedsz köztük, abban a pillanatban ahogy 30 ezer kilóméter per másodperccel közlekedsz köztük rá fogsz jönni, hogy mégse olyan ritka az és bőven sok ott már csapágygolyó nagyságú sok vasat tartalmazó mikrometeorit hogy atomjaira robbantson egy levegővel teli űrhajót úgy, hogy több százezer kilóméter hosszú kondenzcsíkot húz másodperceken belől... egy rövid felvillanás után majd a darabkái eredő erő irányába haladnak tova szép gyorsacskán immár atomonként kb..
a tunguz meteor vagy üstökös darab ami felrobbant a légkörben 60-190 m körül lehetett. Annak függvényében, hogy milyen sürű volt az anyaga. a Cseljabinszk felett felrobban meteor úgy 13-15 méteres volt. a dinókat kiirtó meteor 65 millió éve úgy 5-15 km közt volt.
ez se igaz amúgy a csillagközzi térben sokkal ritkább az anyag, mint a naprendszerek belsejében. így jóval kisebb az ütközés esélye, még a látványos csillagközi gázmezők is csak pár ezred gramm anyagsűrűséget tartalmaznak köbkilométerenként. a legtöbb helyen meg ennek is a töredéke található. Ráadásul a naprendszerek belsejében is csökken a kobor anyag mennyiség. a központi csilag és a bolygók gravitációs tere folyamatosan pucolja tisztára a naprendszer téréségét. Ma 1000-ed annyi meteor becsapódás van a földön, mint pár milliárd évvel ezelött. kezdetekben a föld is úgy nézett ki, mint ma a légkör nélküli bolygók és holdak felszine. kráter kráter hátán. pedig napi szinten ma is átlagban 200 tonnányi meteor hullik átlagban a földre. (persze ennek a döntő része ma is is porszemnyi mikro meteorok.
ne felejtsd el, hogy 200 éve annak se volt meg semmi szinten az alapja technikailag, hogy elmenjünk a holdra....... attól hogy ma nem ismerünk valamit nem jelenti azt, hogy 100 év múlva ne ismernénk már. ma egy csomó mindent napi eszközként használunk rutinból, ami a középkorban varázslatnak számított volna. repülönk a levegőben, az ürben, gyorsabban haladunk a földön, mint az állatok(na ja a dugora nem vonatkozik) azonnal kommunikációt folytatunk a főld túloldalával. ott vannak a robotok, a számítógépek. szerveket últetünk át, olyan betegséget gyogyitunk, amiről pár száz éve azt se tudták hogy létezik. lombik bébi... és dolgok ezrei. Amik 500 éve varázslatnak számítottak volna. Egy ember életében nagy idő pár száz év de mint embri civilizáció csak egy pillanat. Már az ipari forradalom is jelentős elöre lépést hozott a technológiai fejlödésbn az utolsó 100 év meg robbanás szerüt. Az utóbbi néhány évtizedben meg még inkább. hála a globális kommunikáció kiépülésének. Valaki publikál valamiről egy tanulmányt, akkor egy perc múlva olvassák a világ tulsó felén is. És ez robbanás szerüen gyorsítja a fejlödést. valaki kutat valamit és elakad. agyal rajta egy évig, hogy kerülje ki a problémát amibe belefutott, nem tudja.. aztán odaül a számítógép elő és megismeri más munkáját, ami kapcsolódik ahhoz, amit ő is csinál és hopp. lehetne azt használni, amit valaki a világ túl oldalán rájött, nekem is segitene és már előre lépett. vagyis a felfedezések és kutatások eredményei ha közkincsek akkor ösztönzöleg hatnak a fejlödésre. hiszen nem kell mindent kitalálni, amit már más kitalált. Régen felfedeztek valamit és évtizedekig tartott mire elterjedt a dolog csak pár ezer kilométert is. Már egy 1000 km-es utazás is hetekig tartott akkoriban. az emberek többsége nem is válkaozott hosszabb útra, mert nem volt rá lehetősége. a legtöbb ember ott halt meg ahol születet. így marha lassan terjedt a tudomány, a kultura, a művészet. Nem volt közoktatás, hhogy kinevelje jól rosszul a tehetségeket. Ki tudja az ókortól mennyi rendkivüli elmét és eredményt vesztettünk el csak mert rabszolgának született vagy jobbágynak és úgy élte le életét, hogy a földet turta vagy a szart pucolta más után? Természetesen ma se tökéletes a rendszer, de legalább van benne lehetőség kitörni és megmutatni a magát a tehetségnek. Legalább is 100-szor jobban mint a középkorban. vagyis marha nehéz megbecsülni a filágot évtizedek múlva is. nem hogy évsázadokra vagy évezredekre elöre. inkább csak sejtéseink vannak abból, ahogy az utobbi időkben fejlödik. vagyis nehéz volna a világot a mai technológia alapján elképzelni. Talán hallotttad a klasszikus példát. Ahogy valamikor az 1860-as években megbecsülték London közlekedését. ha továbbra is olyan ütemben nővekszik a lovak száma. kiszámolták, hogy pár évtized múlva annyi lószar fog képzödni az utcákon, hogy estére térdig járnak a lószarban..... aztán eltelt pár évtized és a ló bevonult a történelembe, mert jött az autó.... és az ezzel járó egyébb problémák persze. de a lószar az már 100 éve nem probléma az uton, mert nincsen ló. :)
Letezik a 60-as evek ota egy olyan rendszer, amit Bussard ramjet-nek hivnak. Ennek fo komponense egy plazma hajtomu hatul, egy reaktor kozepen es egy anyaggyujto rendszer elol. A hajtomu reszt megepitettek, VASIMR neven ismert. Az anyaggyujto egyseggel pedig vegeztek sikeres kiserleteket meg az ursiklo korszakban.
Ezt az otletet anno egy az egyben lenyulta az akkoriban indulo star trek scifi es impulzus hajtas neven emlegette (az I betu a VAriable Specific Impulse Magentoelectric Rocket-bol). Ezen kivul minden jarmu elejen ott van egy nagy tanyer, amit Bussard kollektornak hivnak es kvazi a hajok navigacios pajzsat adja.
Az elv a gyakorlatban is annyi, hogy ami szembejon azt vagy teritsd el, vagy tomd be a reaktorba. Aminek toltese van, azt be lehet fogni, aminek nincs, azt meg a befogott reszecskekkel kell ellokni az utbol. Az igy keletkezo plazmat hasznalja a Bussard ramjet mint uzemanyagot es reakcios plazmat, ugyanis az mar ionizalt, csak fel kell gyorsitani. (ezert vannak a scifiben es a valodi terveken is magneses plazma vezeto csatornak a kollektor, a reaktor es az impulzus hajtomuvek kozott)
A szomoru az, hogy a technologia adott, csak sajnalja ra a penzt az emberiseget vezeto gazdagabb resze.
Nem igazán értem a problémádat, ugyanis a kozmikus por néhány molekula és 0,1μm közötti méretű, ami nagy sebességnél nagyobb pajzs szükséges, de ennyi. Egy atommal történő találkozás végzetes? LOL. Nem zavar, hogy a kozmikus sugárzás - amiben atomok is találhatók - eleve közelítőleg fénysebességél halad? Egy atom becsapódáskor, vagy beépül az adott anyagba, vagy kémiai energia szabadul fel, illetve kiszakíthatnak atomokat is, na de egy atom szétrobbant egy fénysebesség 10 százalékával haladó űrhajót? Akkor eddig jól megúsztuk...
A nagy részük elég és a másik részük meg becsapódik. Ide a földbe, meg a 30 ezer kilóméter per szekundummal haladó űrhajókba előszeretettel csap be fél percenként ... és tök mindegy hogy van-e vagy nincs levegő
Inkább te beszélsz akkor hülyeségeket hogy leszakad az ég.. a meteorbecsapódások TÉNYSZERŰEK.. és rajtad kívül senki sem vitatja őket, és nem a levegő miatt hanem a nagy sebesség miatt ütnek, Az űrben is szana-szét lyuggatják az űrhajót, meg az űrhajó belsejébe lépve és az ott lévő szintén LEVEGŐVEL (is) érintkezve olyan robbanást okoznak, hogy ahhoz képest a Hirosima meg a Nagaszaki robbanás, az egy kis pukkantás volt.. atya-gatya ... ezer kilóméter per másodperc ? öcsém, az olyan mintha a CERN gyorsítót hazavágnád a fél svájci alpok helyén egy kráter maradna ... gondolozzál már egy kicsit Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.21. 15:01:06
Annyit már elkezdhetnénk mai technológiai szinten is befektetés jelleggel, hogy kilőnénk párezer űrszondát a környező földszerű bolygókra, hogy megfertőzzük őket a saját mikroorganizmusainkkal. Lehet párszáz évvel előbbre hozná a terraformálásukat.
Hogy ne érnék el a földet , tunguzka meteor, stb.. sajna néha sok kilóméter átmérőjűek is elérik amik globális kihalásokat okoznak.. a nyílt űrben pedig sajna 30 ezer kilóméterenként akad egy-egy ilyen is és a kérdés csak annyi hány másodperc után találkozol egy ilyennel, de 40 év alatt 10000% az esélye hogy atomjaira kutterolva érkezik meg az űrhajó a legközelebbi csillagrendszerbe is. Ez a videó sem fake, hanem igazi Isteni nagy szerencséjű volt hogy egyáltalán túlléték ezt.
Ez a meteor kb. focilabda nagyságú a becsapódás pillanatában , kb. 30 km/ sec a légkörbelépési sebessége, és az becsapódási sebessége is ~>2 km / sec szó sincs EZER kilóméter per szekundumokról , ahol olyan robbanás lenne hogy az űrhajóból több százezer köbkilóméteres körzetben másodperceken belül minden atomjaira hullana...
nem lesz ürmeghodiccsa? juj, ilyet nem szabad mondani, tabu! XD
Nincs itt semmi epic fail, gondolj csak a naprendszeren belül vagy a naprendszerközti térből érkező , ehhez a sebességhez képest "VÁNSZORGÓ" nemhogy 30 EZER, hanem ennek mindössze az ezred részével közlekedő pl. focilabda nagyságú tárgy le tud dózerolni itt a földön egy kisebb kerületet... de minimum jópár háztömböt.. ezerszeres sebességnél ezred akkora tárgyis ugyanezt a pusztítást viszi véghez, magyarán úgy ahogy mondom: egy porszem méretű tárgy ami kellően kemény, pl. vas-nikkel vagy hasonló összetételű szemcse, amiből 30 ezer kilóméterenként azért jócskán akad, sajnos szitává luggatná az egész űrhajót, nem véletlenül van virsli alakja a naprendszerközti terekből érkező aszteroidáknak, azért mert a hosszú utazás során a nagy sebesség mellett , ami még mindig ezred akkora mint az általunk a példában használt sebesség, szana-de-széjjel koptatja az aszteroidákat.
Annyira, hogy jelenleg ötletünk sincs arra, hogy ezt milyen eszközzel lehetne megoldani. Még a természetből sem tudunk példát venni (mint mondjuk az ilyenkor előszeretettel előráncigált repülés esetében), mert eddig annyit látunk, hogy ilyen sebességű/energiájú ütközés mindent szétdob. Talán ha tolunk magunk előtt valami kis pár km-es légkört...
Tömeg a sebesség négyzetével egyenlő....? Mivan....? Ha a relativisztikus tömegnövekedésről beszélsz, akkor ez nagyon epic fail. 10%-nál ez csak 0,5%. Elhanyagolható.
Fénysebesség tizedével tartó 40 évi utazás után a legközelebbi csillagrendszerbe is , ha meg is érkezne valaha a robotűrhajó, ahhoz képest a szőrszita az egy egységes tárgynak tekinthető hermetikusan lezárva.
Az univerzumban még a galaxisok közti nyílt térben is köbdeciméterenként átlag egy proton (ionizált hidrogén atom) van.. naprendszerközti terekben ennél jóval nagyobb az átlagos sűrűsége az anyagnak, ilyen sebesség mellett már az egyetlen atommal történő találkozás is végzetes, mert a tömeg a sebesség négyzetével egyenlő. És 30 ezer kilóméter per másodperc sebességnél már nem az a kérdés hogy fogsz-e találkozni egy atommal, vagy néhány százzal összekapcsolódva pl. egy homokszem méretű tárggyal ami lukat üt az űrhajóba, hanem csak annyi a kérdés, hogy ez hány másodperc után következik be... Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.21. 13:57:21
Kicsit túl sok a sci fi film. Úgy tűnik, hogy az igazán nagy objektumok az űrben rohadt ritkák. Még a Naprendszerben is, ami a csillagközi térhez képest sok nagyságrenddel sűrűbb, lényegében csak az ekliptika síkjában vannak szikladarabok ma tudásunk szerint. Azon kívűl gyakorlatilag porszemcsék vannak. Ha az űrhajó meg a pornál keményebb, akkor nyert ügyed van.
Tehát az igazi kérdés az, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy pornál vagy gáznemű anyagnál nagyobbal találkozzál. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.10.21. 12:51:51
Ha a földdel nem bírunk el,majd biztosan sikerülni fog egy másik bolygón! Na persze...Túl sok a szakember... Kérdezzenek meg egy okos parasztot,minden kérdésükre válaszolni fog. Ja bocsi nem jó,mert az az átlagemberek érdekeit nézi! Utoljára szerkesztette: barret, 2019.10.21. 12:23:28
"Ilyen folyamatos gyorsulás mellett a kérdés az, hogy mennyire lenne fenntartható az emberi lét."
Mármint az 1G-ről beszélsz? Ami szinte teljesen a földi gravitációs értékkel egyező? Vajon meddig fenntartható az emberi lét a Földön?
Ja , bőven elég ahhoz hogy lyukat üssön az űrhajón, bőven sok még egy lyuk is rajta ! :)
És akkor még csak a kis darabkákkal számoltunk, nemhogy a nagyobbacskákkal.. szóval sajna ez nem nyert... igaza van abban, hogy jelenlegi technológiánkkal még a robotokkal való megközelítés se igen várható több tízezer évnél hamarabb..
Én számolgattam, de gondolom más is. A teljes Apollo program költsége kb. 100 mrd USD volt ma és amit visszahoztak az embereken kívül az 400 kg holdkőzet volt.
100 mrd USD/400 kg = 250M USD/kg. Brutális.
Amiről álmodoznak egyesek. Ha annyira olcsón tudnánk űrutazni, hogy mai földi bányászati ár lenne, akkor az olyan fejlett technológiák tételez fel, hogy kb. azt csinálunk a Földdel tisztán és olcsón, amit csak akarunk. Ergo nincs racionalitása kolonizálásnak...
Szép dolog a sci-fi, de ne akarjunk rá való életet építeni, mert a fizika közbeszól... Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.10.21. 11:55:32
Ha csak a fénysebesség 10%-át akarnád elérni 1G gyorsulással, az kb. 833 óra lenne. Ez azt jelenti, hogy kb. azt az erőt éreznéd mondjuk egy ülésben, amit a hátsódon ülve. Ilyen folyamatos gyorsulás mellett a kérdés az, hogy mennyire lenne fenntartható az emberi lét.
Ledarálni sem darálná le. Csak simán keresztül menne a hajón, ha a hajó annál puhább. Egy lövedék mozgási energiája, ha nem nyelődik el az emberben, akkor keresztülmegy rajtad és csá, nem dob meg, mert az energiájának töredék részét adja át, a penetráció visz el valamennyit. Ez űrhajó esetén is igaz. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.10.21. 11:52:35
Az a gond, hogy most a példánál maradva a fénysebesség 10%-ánál már nemigen lehet kiszámítani, hogy mikor mekkora darabkák fognak szembejönni, még akár a naprendszerek közti térben is előferdülhet 1-1 öklömnyi, neadjisten még nagyobb tárgy és azért 30ezer kilóméterenként bizony még a naprendszerek közti "ritka" térben is sajna előferdülhet , amit 1 másodperc alatt tesz meg az űrhajó, így gyakorlatilag >100% az esélye annak , hogy atomjaira fog hullani az űrhajó ilyen sebesség mellett. kvázi borítékolható. És nem kell oda élőlény se hogy ne élje túl, még a robotokból se sokminden maradna... ami azért drága mulatság ahhoz, hogy dollártrilliárdokból olyan szerkezeteket építsünk, hogy a naprendszer szélefelé csak ledarálgassuk őket..
Saját bolygón milliószor kivitelezhetőbb feladatokat sem tudunk megoldani, mint egy másik bolygóhoz való elutazás, és aztán lakhatóvá tétele. Saját házunk táján rakjunk előbb rendet, aztán lehet ábrándozni. Egy műanyagszennyezést nem tudunk korlátozni, de már terraformáljuk a Marsot, mi?
Egy klímával rendelkező vízes bolygón a víz fizikai tulajdonságai viszonylag stabilan, széles sugárzási tartományon belül beállnak a mi általunk is elviselhető hőmérsékletre. Gyak a víz 3 fázisa olyan rendszert valósít meg önszabályozó módon, mint egy autómatikus hűtő-fűtő klímaberendezés, amit 24 fokra állítanak. Ez a páratartalom kérdését is megoldja nyilván. A nyomás tartományt az emberek viszonylag széles tartományban trudják elviselni. Szóval az általad említett feltételek nagyrészét egy vízes, bolygó biztosítja.
A sugárzás már más kérdés, amivel az a baj, hogy pár milliárd év alatt, ha nincs megfelelő védelem, akkor a víz bomlását előidézve, a könnyű hidrogén egyszerűen elszökik a Föld nagyságú bolygókról. A Föld minden esetre hihetetlenül védett az ionizáló sugárzással szemben. Valójában 1000%-ig az elméletet leellenőrizve ma sem ismerjük az ezt biztosító földi mágnesesség pontos forrását.
Egy fénysebesség kb. 10%-ával haladó űrhajó, ami nukleáris meghajtással még talán biztosítható 100 éven belül elérheti a környező csillagokat. Mondjuk 12 fényév sugarú körben ez kb. 20 csillagot jelent, azonban még ilyen gyakorlatilag minimális távolságban sem biztos, hogy mindet ismerjük. A fel nem fedezett kistömegű, halvány csillagokkal, barna törpékkel együtt ez a szám talán 50 körüli is lehet!
Igen, de még a más bolygók "kiasználása" is csak akkor működhetne, ha brutál olcsón lehetne odamenni meg visszajönni. Nem éri meg vasat bányászni a Marson, mikor lehet a Földön is töredék pénzért. Nem tudom ki számolgatta, de asszem itt olvastam valahol, hogy ha kb. csiszolt gyémántok hevernének a Mars felszínén, és csak oda kéne menni és felvenni és visszahozni, na még az SEM érné meg.
Igazából a Földön is van egy csomó nyersanyag, csak a kitermelésük egyszerűen nem rentábilis. De az űrhajózással súlyosbított kitermelésnél bármi sokkal jobban megéri.
A "népességrobbanás kezelésére" (ha van ilyen, és kell ezt kezelni) szintén nem alkalmas, mivel attól, hogy odaviszel párezer embert a Marsra havonta, itthon még termelődik pár tízmillió ugyanennyi idő alatt. És akkor itt van még, amit említettél, hogy az emberek a Földre vannak optimalizálva, nem más bolygókra.
A fő probléma nem is a távolság és az eléréséhez szükséges sebesség elérése , hanem az amit HanS olo is megmondott már : hogy "belerohanunk egy aszteroidába és akkor aztán jóéccakát"
Nagy sebességű űrhajót már talán lehetne is csinálni , technikailag ezzel nincs gond ma már, de egyfelől a gyorsuláshoz is (és a lassuláshoz is) évek kellenek, mert a gyorsulás megviseli az emberi szervezetet (tartósan nem visel el csak pár G-t) és akkor fénysebességig (közeli sebességig) évekig tart felgyorsulni, majd onnan visszalassulni, ráadásul ekkora sebesség mellett pár elég egy porszem vagy pár molekulányi darabka és gyakorlatilag ledarálja az egész űrhajót ütközéskor. És akkor aztán jóéccakát..
"A népességrobbanást hagyományosan háborúkkal kezeljük."
Nem, ez nem így van, a háborúban meghaltak az a töredéke az összes embernek, ha nézegetsz ilyen népességi statisztikákat, a háborúk vagy minimálisan, vagy egyáltalán nem látszanak befolyásolni azt. Az egyetlen dolog ami tényleg "hatásosan" redukálta az emberiség létszámát, az a pestis volt.
Az azóta kifejlesztett dolgoknak semmiféle természettudományos gátja nem volt. Jelenleg semmiféle olyan technológiai megoldás nem ismert, amivel a Marsra gyorsan el lehetne jutni, nemhogy csillagközi utazásra.
A térhajtómű és egyéb hülyeségekkel, aminek természettudományos háttere sincs más lehet fárasztani, engem nem.
A népességrobbanást hagyományosan háborúkkal kezeljük. Az erőforrások kimerülése meg végleg zsákutcába tolna minden űrmeghódítsa törekvést.
Kolonizálásnál első a robotgyártó robotok kiküldése, aztán pár száz (ezer?) évig dolgoznak egy-egy bolygón, majd időzítve odaér a pár milliós embriógyűjtemény.
Az, hogy felcsücsülünk egy űrhajóra és úgy kolonizálunk, elég merész elképzelés.
"Szerinte ez még a legközelebbi példányok esetében, vagyis néhány tucatnyi fényév távolság kapcsán is szinte lehetetlen, hiszen az is komoly eredmény lenne, ha a Marsot az elkövetkező 50 évben, a Jupiter pályáját pedig néhány száz év alatt érnénk el."
Igazából a technológia alapja már ma is rendelkezésre áll ehhez. Szal érdek kérdése az egész. A 60-as, 70-es évek sci-fijei úgy képzelték, hogy a népességrobbanás+erőforrások kimerülése fogja erre rákényszeríteni az emberiséget.
A népességrobbanás elmaradt (ma a borulátó jóslatok szerint vagy 40 Mrd-an kéne lennünk), a várható csúcs népesség (max 10 Mrd fő) ellátására viszont a Föld megújuló erőforrásai úgy nézki elégségesek, a nem megújulók viszont évszázadokig, talán évezredekig is elegendőek.
Nincs hova sietni. Ja, hiszen klímakatasztrófa van, bocs elfelejtettem. Természetesen minmeghalunk! Helló Gréta! XD
Egyetértek. De az tény, hogy ha tudnánk utazni pl. térváltással akkor sem biztos, hogy lenne értelme máshol élni hiszen az ember a földre lett "kifejlesztve" tehát az itteni: 24 órás napciklus váltakozás, a hőmérséklet, páratartalom, gravitáció, levegő, légnyomás, a szél sebessége, a felszíni sugárzás (a légkör sokat felfog) a víz, a tápanyagok, bioszféra stb. ez mind-mind szükséges.
Jelenleg két dolgot tudok elképzelni: 1. vagy találunk egy kb. tökéletes bolygót ahol lehet ugyanilyen élet akkor ott akármikor elkezdődhet a kolonizáció 2. ilyen bolygót nem találunk csak olyat aminek az erőforrásait ki lehet használni és esetleg csúnyán fogalmazva a földi szemetet,veszélyes hulladékot át lehet ide szállítani és itt a környezetszennyező bányászat, kohászat működhetne a földre csak a kész termékek mennének
Tehát a föld egy szinte teljes egészében "lakó" bolygó lenne egyéb funkció nélkül mert az olyan munkák, amik szennyezőek másik bolygókon lennénk ami alkalmas a bányászatra vagy egyéb munkára de lakhatásra nem ott csak időlegesen a munkavégzés idejére költözne ember. Utoljára szerkesztette: csicso82, 2019.10.21. 09:38:17
soha nem mond azt, hogy soha..... ahhoz képest, hogy 200 éve szekéren, hintón és lóháton jártunk, mint leggyorsabb közlekedési eszköz..... Ehhez képest nehéz megjósolni mi lesz 100-500-1000-2000 év múlva.... néha azt is nehéz megjósolni mi lesz 5 év múlva........