A reszvenyeseknek talan meg elmegy ez a magyarazat, de ha tenyleg az MDD-s vezetesre fogjak, akkor gyakorlatilag tervezomernoki szinttol folfele mindenkit ki fognak rugni, a teljes management-et. Ami alapvetoen nem rossz lepes, viszont kerdes, hogy akkor ezek utan a kovetkezo 10-20 evben ki fog toluk repulot venni? Alapvetoen egy viszonylag kis sporolasbol lett egy hatalmas uzleti es bizalmi veszteseg. Tobbek kozott ezert is egyertelmu, hogy kisebb, de kritikus teteleken nem erdemes sporolni, mert a potencialis veszteseg es kovetkezmenyei sokkal nagyobbak mint az elerheto biztos nyereseg.
Hát ja. Van egy indexes cikk, amely a régi McDonell-Douglas alkalmazottakra probálja rányomni a balhét. Hogy a régi nagy Boeing maga volt a zisten, de a hozzá képest pöcsnyi MDD felvásárlásakor átjött vezetők a saját munkakultúrájukat hozták be, már nem az volt a fontos, hogy szuper repülőket csináljanak családias hangulatban, jó amerikai céghez méltóan, hanem, hogy jöjjön a profit, meg aki nem teljesít az szia. Hogy mik vannak!? És ráadásul, hogy a korábbi MDD-ből jött vezetés döntött úgy, hogy nem új gépet építenek, hanem egy régit modernizálnak. Meg hogy a katonai gépeknél lehetett lazáskodni, mert az állam mindent megvesz, nincs verseny. És az MDD aki a katonai szektorban volt erős ezt a szemléletet hozta. Mondjuk ez kicsit ellentmondásos. Pont a polgári cégeknél ugyan az elsődleges szempont, hogy egy gép olcsó és olcsón üzemeltethető legyen, kb bármi áron, a katonaiaknál igaz, hogy át lehet lépni a költséghatárt, de a gépnek működnie kell! A légiközlekedés egyfajta liberalizálása és olcsósítása hozta el azt, hogy a biztonsági előírások bevezetésével kapcsolatos problémákra esetleg a türelmi idő hosszabbítással válaszolt a hatóság, hogy kedvezzen a kisebb cégeknek. De mindegy. Nyilván kell a bűnbak és ez az MDD, ami már nem is létezik, hiszen a Boeing része!
Informatika és tudomány
