Szerintem a bináris számítási technológiák nem alkalmasak komolyabb előrelépésre. Kognitív hatások nem várhatók el mai gépektől csekély mértékben sem. Az (élő) agy objektumkezeléséhez hasonló algoritmusok, programok megalkotása is messze van a jelenlegi kutatásoktól, pedig valószínűleg onnan kellene kiindulni.
A lényeg 9:00 kezdődik, és 10:00 környékén egy érdekes felvetés van. Még akár igaz is lehet. Utoljára szerkesztette: Agyturbinikusz, 2022.03.21. 11:07:55
Az utolsó mondtanak az igazság tartalma kétséges, hiszen lehet mi pont egy ilyen szimuláció részesei vagyunk. Lehet a szimuláción kívül pont ugyan ezek az emberek rohangálnak mint mi. Akkor végülis mi már birtokában vagyunk a szimulációs képességének.
Az elolenyek egy genetikailag elore programozott huzalozassal szuletnek. Ebben az ember eseten is olyan alapfunkciok vannak mint pl. a terlatasert felelos latoideg keresztezes, ami egyszeru optical flow logikat futtat vagy az agyat nem erinto reflex ivek.
Ugyanilyen csak magassabb szintu huzalozott logika a kivancsisag, azaz az ontanulas kepessege. Igazabol ennek helyes mukodesehez rendelkezni kell egy jol mukodo klasszifikacios logikaval es egy osztonos (tehat velunk szuletett) motivacioval uj informaciok eloallitasara, tarolasara es ezek felhasznalasara meg ujabb informaciok eloallitasara.
Ezt a mintat egyebkent valoszinuleg elo lehet allitani egy evolucios algoritmussal, az allatok torzsfejlodeset szimulalva, de jelenleg meg a kozeleben sem vagyunk annak, hogy ehhez elerheto legyen a megfelelo szimulacios kornyezet.
Talán az a probléma, hogy az absztrakció mint olyan egyenlőre nem programozható. Ebből következik, hogy a jelenlegi rendszer képtelen összekapcsolni akár távoli fogalmakat vagy összefüggéseket. Ha ez hiányzik, akkor nincs intuicio sem, hiszen nincs meg a kapcsolat a felfedezés és az abból adódó haszon között. A felfedezés/kíváncsiság eredménytől majdnem teljesen függetlenül pozitív hozadékkal zárul, hiszen a negatív tapasztalatok is tapasztalatok. Persze ha túléli az egyén.
Vagyis először rá kell vezetni az addigi programozott logikát, hogy módosítsa magát addig, amíg kérdéseket nem tud feltenni, és felismerni saját létezését. Ha ez megvan akkor lehet tovább lépni. Addig csak egy komplex algoritmus gyár amit tréningek segítségével alkotnak.
Vagy viselkedési mintázat. Az illető élőlény tudni akarja tudni, mi van körülötte, az miből van, hogyan működik, mire jó stb. Más élőlények esetén ez tovább komplikálódik, pláne, ha fajtárs. A kíváncsiság eredetileg többek között a túlélést szolgálja. Egy robotnál ezt úgy lehetne megoldani, hogy ha érzékel/lát valamit, amit addig nem, vagy érzékelte/látta már, de ez nem egészen olyan, esetleg nem ismeri fel, akkor vizsgálja meg, hogy mi az, valamilyen módon. Ha valamit csinál, és van mellette valaki vagy valami, akivel/amivel tud kommunikálni, akkor kérje ki a véleményét róla. Persze ehhez nem ártana tudnia, hogy mit hogyan lehet/szabad megvizsgálni, mihez hogyan szabad viszonyulni, hogy azzal saját létezését még nem veszélyezteti. Az élőlények ennek egy részét eleve tudják, egy részét játékkal vagy a szüleik által tanulják meg, egy része pedig szerencse kérdése. :D És persze ezekkel az infókkal kezdeni és kéne tudni valamit azonkívül, hogy elraktározza őket, mert a tanulás nem ér véget az információszerzésnél, hanem azok hasznosításánál folytatódik, és az új infók hasznosításának igénye is lehet a kíváncsiság része. Viszont a robotok általában egy konkrét célt szolgálnak, és ami információ nem kapcsolódik a feladataikhoz, azt valószínűleg nem is hasznosítják (vagy eleve nem rögzítik).
A kíváncsiság egy érzés. Jelenleg mesterséges intelligenciának különböző képanalizáló és statisztikakészítő programokat valamint primitív játékellenfeleket értünk. A két dolog olyan messze áll egymástól, mint Makó lovag valaha Jeruzsálemtől.
Informatika és tudomány
