Mikszáth Kálmán egyik tárcája, megjelent 1877. október 23-án:
A kulisszák mögül
Múltkor történt, hogy Széll Kálmán pénzügyminiszterünk fejét nagy komorság szállotta meg, részint a rente sikeretlensége, részint egyéb kalamitások miatt.
- Hogy is lehet az, hogy ez a rente (kimondva rant) nem sikerült?... Pedig olyan szépen volt kikombinálva. - Hja, barátom - mondja Tisza Kálmán -, rossz a neve; attól féltek az atyafiak, hogy a rant berántja. Aztán különben is szomorú múltja van nálunk az államkölcsönöknek, amiket sohasem szoktak visszaadni. Emlékezel még a kényszerkölcsönre?
- Hogyne - mondja Széll sóhajtva. - Magamnak is benn úszik nehány forintom, amit illo tempore az államkasszának kölcsönöztem.
- Feneketlen örvény az, barátom, millió lyuka van annak...
- Érzem... tapasztalom - mondja Széll fázós hangon. - Elõre is borzadok, hogy azon megnyugtató budget-beszédek után, melyeket tartottam, miként fogok egy napon a nemzet elé állni, hogy íme biztosítottalak benneteket, hogy ennyi és ilyen áldozatokkal ki foglak rántani a bajból, helyrehozom a zilált pénzügyeket, s most, nemhogy ezt tettem volna, hanem minden kevés, a takaró egyre szûkebb...
Tisza közbenevetett.
- Lári-fári! Te semmit sem tanultál attól a Menyustól. Kálmán! Kálmán!... te rossz szemfényvesztõ... rossz pénzügyminiszter vagy.
- Jogosult szemrehányás... de hát te is mit tehetnél, majd akkor... és az az »akkor« nagyon, nagyon közel van.
- Csigavér! Azt tenném, amit az egyszeri nõi szabó...
- Mit tett az a szerencsétlen?
- Azt cselekedte biz õ, hogy selyemruha-varrással bízták meg õt is, minthogy azonban a szövetbõl per clincum clancum, itt is, ott is elkallódott egy darab, a ruha, melyrõl különben mértéket vett fel, igen szûknek ütött ki s be nem takarta az illetõ hölgy testét, kivált elöl...
- Ühüm! Értem, aminthogy majd az én pénzkészletem sem lesz elég az államköltségek fedezésére. Nos, mi történt a szabóval?
- Az, hogy még neki állott feljebb. Nem õ vette fel - azt mondja - rosszul a mértéket, hanem a nõ bájai nevekedtek meg azóta. Tessék kiküldeni szakértõ bizottságot.
- Ejnye, Kálmán! Mondasz valamit!
egyzser mentem duplát, a többi külön külön hétvége volt
Hát hogyne :) Hétvégénként egyet-egyet úgy kényelmesen még vállalnék, bár gimis koromban olyan 30-35 km/nap fölé nem mentünk, azóta meg se gyakorlottabb, se fiatalabb nem lettem :)
1. Fokozat eléréséhez: a 18 teljesítménytúrából minimum 10 túra teljesítése és ezeken minimum 450km-megtétele szükséges.
Téli Mátra M 25,4 Mátrahegy 30 32,44 Pásztó 40 38,90 Nagy-Hársas 30 32,4 Patai Keringõ 28 28,6 Mátra 55 58,14 Mátrai Csillagok 26,53 Mátra 4x elsõ nap 27,8 Mátra 4x második nap 33,4 Mátra 40 35,5 Patai Mátra 45 48,5 Vadrózsa 10 8,6 Bajza József 25 25 Aba Sámuel 30 31,6
összesen: 452,81 km
nincs semmi új a nap alatt...
Karinthy Frigyes: Halandzsa
Ezt a dolgot a kávéházban észleltem. Egy úr ült le mellém, jó modorú, szerény fiatalember. Mindenféle dologról beszélgettünk. Néhány percre megakadt a társalgás. Egyszerre megszólal az én új ismerõsöm. - Bocsánatot kérek - mondja szerényen -, önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám? - Pardon - mondom, és közelebb hajolok -, nem értem. Udvariasan megismétli: - Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra és mindig. Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember? Pedig nyilván egész értelmesen beszél. Percnyi szünet után tehát így szólok: - Bocsásson meg, kérem, olyan szörnyû zaj van ebben a kávéházban. Igazán restellem, de most se értettem, amit mondott. Ismerõsöm zavarba jönni látszik. Kérdõleg néz rám, mintha gyanakodnék, hogy ugratom. Aztán kicsit szégyenkezve ismétli, hangosabban. - Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban is kiszera méra bávatag, ha lehet. Mi történt velem? A füleim zúgnak? Egy pillanatra átcikázik agyamon a rémes gondolat, hogy talán megõrültem. Már régen vettem észre magamon különös jeleket... Tegnap, mikor kifelé mentem a kávéházból, égõ cigarettámat bele akartam dobni abba a kis tóba, ami itt a kassza alatt van, és amiben aranyhalak úszkálnak, de hirtelen meggondoltam magam, és melléje dobtam. Késõbb jutott eszembe, hogy ez a mozdulat azért történt, mert megsajnáltam a halakat, hogy valamelyik talán megégeti magát a cigarettában. Most meg a szavak konganak a fülembe, értelmetlen és zagyva betûhalmazban - rettenetes! Az apercepcióm felmondta a szolgálatot! Nem tudom összekötni a fogalmakat! Ismeritek azt a gyötrõ és butító állapotot, mikor az ember kínlódva elismétel magában egy szót, mondjuk "leves", és a végén már nem tudja, mirõl van szó, és csak ezt tudja: "leves", és nem lát semmit, és végre már nem biztos abban se, hogy mondják: "leves" vagy "levés". A halántékom ijedten zakatol. Ránézek a barátomra. Õ csalódottan és csodálkozva figyel rám, hogy még mindig nem feleltem egy ilyen egyszerû kérdésre. Kínos, üres szünet. Odakünt csilingelnek a villamosok. Én összeborzongok, és a temetõ jut eszembe. Így fognak csilingelni a villamosok, és én a temetõben fogok pihenni, por lesz fölöttem és alattam, és szegény, meghülyült, paralitikus agyam ott szikkad csontkoponyám rekeszei közt... - Hogy a pincér?... - kérdem, utolsó reménnyel, elgyöngülve. - Hogy itt a kávéházban nekem is lehet-e kiszera mléra bégeva szebékkel visszaadni. Most már nem mehet ez így. - Igen - mondom határozottan -, biztosan lehet. - Hát akkor adja ide, leviszem. - Mit??? Rám mered elhûlve. - Hát az öt koronát! El van csudálkozva. - Ja úgy, pardon - hebegem rémülten, és reszketõ kézzel nyújtok át öt koronát. Aztán elbúcsúzom, és letámolygok a parterre. Ni, már a lábaim is reszketnek. Vége. Ilyen fiatalon! Istenem! Ilyen fiatalon! Egy barátom fog meg. - Mit beszéltél azzal a halandzsa-emberrel? - Kicsodával? Szent isten! - Hát azzal a halandzsa-emberrel! Te is beugrottal? Rám néz, mindent megért, röhög. - Na, sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a halandzsa-nyelvet. Értelmetlen szavakat kever bele a mondatba, és amikor az ember félig megõrült, hogy nem érti, öt koronát kér kölcsön. Hja vagy úgy! Kiegyenesedem, a lábaim megfeszülnek. Gúnyosan végigmérem a barátomat. - Na hallod! Csak nem képzeled, hogy beugrottam? Rögtön rájöttem a viccre. Olyan embernek ismersz, akit be lehet csapni?
A diadalmas halandzsa
Írtam a halandzsa-nyelvrõl, ugyebár, hol is elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott be, összevissza beszélve ilyen dolgokat: "Kérlek alássan, légy szíves kiszera méra bégeszért öt koronával". Én ebbõl egy kukkot se értettem, azt hittem, megõrültem, és adtam öt koronát. Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgõs felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsa-nyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt, hosszabb memorandumot nyújtott be hozzám, melyben azt fejtegeti, hogy a "kiszera", a "méra" és a "bégész" szavak egyáltalában nem érthetetlen betû-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis van értelmük, és hogy õ érti, és hogy jövõ hónapban, ha úgy tetszik, felolvasást tarthatok. Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét kútba ejti. Ezek után tehát határozottan kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsa-nyelvnek igenis van értelme, sõt ez a jövõ nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt és más régi seprõket. Az elmúlt hét folyamán behatóan tanulmányoztam a halandzsa-nyelv sajátos törvényeit, magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelõtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest folyékonyan beszélek halandzsául. Azonnal telefonáltam a rendõrségre. - Halló! Rendõrség! Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendõrt, mert a drégbedészeti fõcsévész gyerepelés alatt idehivatász. - Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék? Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül: - Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgõs másziászásban! Azonnal két csendõrt, drégbedészeti térben. - I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten. Negyedóra múlva két csendõr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta. Vagy úgy, mondtam. Akkor jó. A két csendõrrel elmentem a sóhivatalba. - Kérem - mondtam -, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérzõ három, fel kell vonulni. - Tessék? - mondta a hivatalnok. - Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége szed. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda. - Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc? - Elég lesz. Csakhamar nyolc emberrel és két csendõrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyûlés volt. - Éljen! Éljen! - ordított a tömeg fellelkesülve. A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényrõl, vállukra kaptak, és a két csendõrrel, a nyolc sóhivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé. - Egyetemi ifjúság! - bõgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra! - Fel, fel - zengett lobogva az ifjúság. - Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tudta, miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak: - Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának? - Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza. - Helyes, helyes. Az ultimátum elment. Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínûleg elmarad. Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért, nyájas olvasó, csak arra kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekere, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?
Gyönyörû baba. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok.
MINISZTER: Sajnálattal kell jelentenem, elnök úr, hogy Magyarország hadat üzent nekünk. ROOSEVELT: Magyarország? Az milyen ország? MINISZTER: Egy királyság. ROOSEVELT: És ki a királyuk? MINISZTER: Az nincsen nekik. ROOSEVELT: Királyság király nélkül! És ki a kormányfõ? MINISZTER: Horthy tengernagy. ROOSEVELT: Tengernagy? Pearl Harbor után még egy flotta van a nyakunkon! MINISZTER: Nem, elnök úr. Magyarországnak nemhogy flottája, de még tengerpartja sincs. ROOSEVELT: Furcsa. Mit akarnak tõlünk? Talán valami területi követelés? MINISZTER: Nem, uram. Romániától akarnak területet. ROOSEVELT: Romániának is hadat üzentek? MINISZTER: Nem, elnök úr, Románia a szövetségesük.
Aug. 19-re van kiírva asszonykám, de már nagyon nehezen bírja, legszívesebben már inkább kint látná, a gyerkõcöt. Az alvással mindenki riogat, de majd megtanítjuk, hogy este aludni kell nem sírdogálni. :D
az utolsó 7 km-ert 1 órán belül rohantam le, aztán a célban összeestem az izomgörcstõl 10 percet feküdtem a betonon, én lettem az utolsó még idõn belül beérõ :D
Olvasom, hogy Budapesten ilyen vihar, olyan villámlás, hömpölyög az utcán a víz, nálunk volt kb. 5 perc esõ, most süt a nap, és a távolból néha elhallatszik ide egy-egy dörgés.
Mátra 55 utolsó szintidõn belüli teljesítõként pipa :)
kolléganõ hozott kisördög paprikát, az egész nincs 1,5 centi, levágtam a csúcsát olyan 2-3 millimétert, második kanál halászlénél gyöngyözött a homlokom, a harmadiknál már krákogtam. JÓÓÓ ANYAG! :D
hehe nem rossz :D
a piacot imádnád, 20-30 sajt árus egymás mellett, (volt olyan ahol 10 verzió volt a hófehértõl a sötétbarnáig különbözõen füstölve)
a hengeres amit hoztam saccra ugyanakkora, picit nagyobb talán. a kis pogácsa szerûek amiket grilleznek és úgy árulnak az utcán olyan 1-2 dekásak, a cipõfûzõk inkább 1 dekások. a kicsik 1 zlotyba fájnak, a nagyok 8-10 között vannak. visszaút elõtt a maradék aprómat sajtba fektettem :D
Franciországból sok éve én is hoztam vagy egy kilót, mikor Angliában Cheddarban jártam, onnan természetesen eredeti cheddart hoztam... a sajt jó, szeretem.
Mostanában rászoktam arra, hogy "lejárati idõ" környékén harmad- meg negyedáron veszek meg érdekesebb sajtokat, így egész megfizethetõ :) (ráadásul a "sajt" és a "megromlik" kifejezéseknek szinte teljesen üres a közös halmaza, így csak örülök az ilyen árpolitikának és az élelmezési szabályoknak)