Most mit mondjak erre? Biztos most 20 éves kis hülyegyerekek szavaztak, akik akkor 5 évesek voltak és nem tudták, hogy akkor egy ilyen képtrükköt még kurva nehéz volt megoldani számítógéppel. Akkoriban ez nagy szám volt. Szerintem az egyik legjobb LP borító (a Made In Heaven után) tõlük
De hát ezen nem is kell csodálkozni, mert amiben Queen, meg Freddie Mercury van, az már csak gagyi lehet. Valahogy sose szerette õket a sajtó. Kár, hogy Freddie halála kellett hozzá, hogy észrevegyék a Queent...
Megnézted az oldalt? Az albummal semmi baj, speciel nekem nem tartozik a kedvenceim közé, az oldalon a borítót fikázzák, szerintem joggal, eccerûen csúnya :-)
Egy Queen-témájú könyvbõl idéznék evvel a klasszikus-künnyûzene vegyítéssel kapcsolatban:
"Elton John: elképesztõ nagy sztár volt Freddie és akkor (1987) tulajdonképp csak õ volt alkalmas erre, hogy egy ilyen dalt (albumot) megcsináljon. Csak az õ neve volt elég biztosíték arra, hogy nem fogják elutasítani egyöntetûen. Erre esetleg még lennon lett volna alkalmas. Persze késõbb jó buli lett a FociVB meg a három tenor, meg a filharmonikus CD-k..."
Ugye ez mutatja, ebben mekkor úttörõ volt Freddie. Egy kis történelmi adalékot mondanék még el: az angol sajtó szinte totálisan kicikizte a bemutató koncertet, Caballét testmérete miatt, Freddie-t pedig "szánalmas öltönyös" kinézete miatt.
A Barcelona 8. volt az angol listán!! Azért ez szerintem eléggé elõkelõ hely nem? :)
Az album nem szerepelt túl jól, tulajdonképpen egyedül a címadó dal lett ismert.
A Queen is szerepel, mégpedig #10 a The Miracle borítójával. Mit ne mondja, tényleg nem ez a legjobb borítójuk...
Tkp. azt, hogy nem teremtettek iskolát vehetjük bóknak, mert azt jelenti, hogy nincs igazán csapat, amely utánuk tudná csinálni ugyanezt. Mert azt nem lehet mondani, hogy nincs kereslet erre a zenére, a 250 millió eladott album nem errõl tanúskodik :-)
Na, végre Emulén leszedtem a FM Tribute-on végrehajtott Queen + Robert Plant Innuendo koprodukciót. Vegyesek az érzéseim a meghallgatás után:
Sokat hallottam már róla, hogy egy kis Kashmir utánérzést kevertek bele, nos ez szerencsés megoldás volt sztem, kár, hogy csak az elején ésé a végén, bár az is igaz, hogy a túl sok "kevergetés" elvette volna ennek a nagyszerû dalnak a karakterét.
Az viszont csalódás volt számomra, hogy a dal durranását jelentõ "You can be anything you want to be" szekciót kihagyták belõle, helyette egy részlet egy másik dalból (nyilván a Kashmirból, bár nem ismerem annyira, hogy bitosra menjek. Különben most az szól, csak ajánlani tudom). Ez nekem meglehetõsen csalódást okozott, nem értem, a "komoly" zenészek miért félnek a slágeres megoldástól, le merném fogadni, hogy Plant javaslatára szedték ki ezt a részt a dalból. Pedig én pont ezt szeretem a Queenben, hogy szinte minden dalában, bármennyire komoly is legyen az, teret ad a slágeres megoldásoknak. Legalább felvételrõl benyomhatták volna, mint a BohRhap esetén, akkor tutti összesz*rtam volna magam a produkción.
Igen, volt pár ilyen elõadó. A Barcelona-ban az volt a nagy szenzáció, hogy egy tisztán komolyzenei mû ha nem is elõkelõ hejre, de fel tudott jutni a slágerlistákra. Mercury célja a lemezzel pontosan ez volt, megszerettetni a tömegekkel a komlyzenét. Aztán persze nagy divat lett operaénekessel együtt dolgozni, ott volt például Elton John meg Pavarotti, vagy Sarah Brightman aki talán a legjobban csinálja ezt a mûfajt.
a barcelona nekem elso hallasra valamikor 1991 kornyeken 18 evesen eleg emeszthetetlen volt. ma mar megszokott dolog klassikusokat otvozni a pop/rockba, de akkor nekem nagyon uj volt. persze csinaltak ilyet mar azelot is, csak utan kell nezni hany bandaval szerepel szinfonikus zenekar. operaenekesrol speciel nem tudok
Szerintem meg pont ezzel teremtettek iskolát. Nincs mégegy olyan zenekar amelyik ennyi stílust kipróbált volna (sikeresen persze), különösen igaz ez Mercuryra. A Mr Bad Guy egy csomó 'new wave'-es stílust felvonultat, a címadódal meg egy szinfónikus remekmû, a Barcelona-ról már nem is beszélve, hiszen ez volt a világ elsõ pop-opera albuma (jóval Pavarotti meg a 3 tenor elõtt vagyunk még itt)
Ez mondjuk tényleg így van. Hangulatfüggõ hogy eppen melyik a kedvenc Queen albumom (most éppen egy '75-ös koncertet hallgatok), de ha rangsort kellene állítanom (nagyon nehéz lenne) a Hot Space elõkelõ helyen lenne.
Elmesélem miért nem teremtettek iskolát. Egyrészt nem lehet õket beskatulyázni egy stílusba sem, rengetegféle stílust játszottak és szinte mindet sikeresen. Azonkívül ritkán jön össze négy kivételes képességû zenész, komponista, zeneszerzõ (és mellesleg diplomás) ember.
A Queen hangzást ezért nem lehet "folytatni". Kellene hozzá egy Freddie is!
Aszongya... az Új Magyar Lexikon 1980-as szerkesztésú A-Z kiegészítõ kötetének írása Queen cikkszó alatt:
Queen [kvín]: négytagú angol hangszeres és énekes együttes. Az 1970-es évek elején kibontakozó ún. New Wave egyik neves képviselõje, a kemény rock és a több szólamú éneklés mestere. 1972-ben alakult. - Fontosabb albumok: Queen (1973); A Night at the Opera (1975); Jazz (1978).
Mondjuk abban vitáznék, hogy a new wave a 70-es éveke elején alakult ki, pont hogy a végén. A hetvenesek elején még dúlt a rock, példa erre a Zep és a Deep Purple nagy sikere.
Hát, attól még, hogy 1988-1994 közt alkotott, a Nirvana is stílust teremtett...
De mi is ez a Queen style? Azonkívül, hogy ugye rengeteg "hangszeren" játszanak, szinte minden stílust kipróbáltak? Mi az õ egyedi stílusuk?
Más: olvasom; zenekarok, amelyekre a Queen nagy hatással volt. Érdekes, hogy mindegyik vagy dolgozott fel Queen dalt, vagy részt vett a FM Tribute-on.
Ld: Metallica, George Michael, Guns N'Roses, Def Leppard stb stb
Mondjuk a fent említett Nirvana kivétel (bár lehet, hogy dolgoztak fel Queen nótát, csak én nem tudom). De mitõl mondhatjuk azt egy zenekrra, hogy nagy hatással volt rájuk a Queen?
kicsit lekestek a nagy boomrol amikor stilust lehetett teremteni - az a hatvanas evek vege volt es hetvenes evek elejen voltak nagy zenekarok beloluk - Deep Purple, Black Sabbath, Led Zeppelin, Pink Floyd. Hetvenes evek eleje volt a hardrock aranykora es pont ebben az idoben meg a Queen nem letezett vagy eppen csak a szarnyait bontogatta. Queen kesobb lett hires es azon kivul hogy probalt a sajat hangzasanal maradni probalt megfelelni a kor zenei izlesenek is
Hát igen, stílusteremtõ banda volt. A zene minden fajtáját jól mûvelték, sokakat megihlettek. Kár, hogy nem teremtett iskolát a stílusuk, mint a Zep vagy a Deep Purple esetén... Az bizots, hogy a 70-es 80-as évek egyik legsikeresebb zenekara.
Pontosabban az idõsebb korosztály jobban ismeri, tisztelet a kivételnek. Én egyébként 20 éves vagyok, de mióta az eszemet tudom a Queen a kedvencem, legalább is a könnyûzenében. Azt hiszem fölösleges a zenekart méltatnom ezen a fórumon, már megtették elõttem sokan mások, de az biztos, hogy amibe egyszer belefogtak abból remek dolgok sültek ki...
Amúgy nálunk a helyi rádióban minden reggel van egy órás mûsor, ami régi zenékkel foglalkozik. A mûsorvezetõnek tuti hogy a Queen a kedvence, mert szinte minden adásban felcsendül egy daluk :)
Jóval többen vagyunk, mint a topikban az biztos, bár fõleg az idõsebb korosztályt érdekli.
Hát igen.. Van pár szám ami hangulatosabb élõben, de itt szeretném megragadni az alkalmat hogy megvédjem szegény 'Hot Space' albumot mert nagyon sokan úgy vélik hogy ez a Queen leg kevésbé sikerült albuma. (nem rád gondolok elsõsorban) A funky persze könnyedebb mûfaj a rocknál, de ettõl függetlenül (vagy éppen ezért) nagyon nehéz igényesen csinálni, a 'Staing Power' vagy a 'Back Chat' pedig sok 'new wave'-es elõadót lealázott a maga idejében.
Én is így vagyok sok számmal, a koncertverzió sokkal jobb az albumosnál. Pl a Staying Power és a Back Chat albumverzióban nem is tetszik (most ez jutott eszembe a Bowlos koncertrõl) ...
Hmm, erre nem is gondoltam. Pedig megvana teljes diszkográfia. Különben egész jó számnak tûniki, legalábbis a koncertverzió, este maj meghallgatom az album verziót is.
Az az 'In The Lap Of The Gods....Revisited" és az utolsó 1 percben lalalázunak benne. Úgyhogy annyi köze van hozzá, hogy az 'In The Lap Of The Gods' folytatása.
Mellesleg meg a Sheer Heart attack utolsó számáról van szó
Mert az "In The Lap Of The Gods" hoz semmi köze, az tutti
Vazz, nem hiszem el, hogy Roger énekelte a "galileo"-kat, olyan rekedt hangja van..!
Azt nem tudjátok, hogy a Wembley '86-os koncerten mi volt az a szám, ami teljesen ismeretlen nekem, 99% hogy nem Queen, és valami la la lala-zás van benne? A Tie Your Mother Down és a Seven Seas Of Rhye között van.
Töpi asszem 190000 Ft-ért vette az övét
Aztán legyártatott egyet, az meg 140000 volt, de nem annyira jó
wow nekem itthon a pedálomon van olyan erõsítõ hangzás, mint May-é, a brighton rock, meg a killer queen szólók kurvajól szólnak rajta :) nemtod mennyi lehet a gitár?
Bria May jaccik Meat Loaf oktoberben megjelone Bat out og hell III albuman egy dalban. A dal Bad for good 1981 Jim Steinman albumanak cimado dala. Kivancsi vagyok mit hoznak ki belole.
"Új, hivatalos Brian hangmotyók A sokadik, "minden eddiginél jobb és olcsóbb" Red Special utánzat kerül pillanatokon belül a boltokba. Szép darab, a német WWRY musical gitárosa kipróbálta és nagyon el volt ragadtatva.
No nem csak a gitár speckó Brian esetében, és tudja ezt jól a Digitech gyár is, amely híres virtuózok egyedi hangzásvilágát igyekszik elektronikailag reprodukálni. Legújabb fejlesztésük a Red Special Pedál, amely egy csomó Brian hangzást tud Red Special és Vox AC30 nélkül is elõvarázsolni. Az eszköz hazai árát nem tudjuk, de nagyon jól néz ki és Angliában 200 font körül vesztegetik, amiben egy 1964-es hatpennys pengetõ is benne foglaltatik."
Forrás:HQFC
Én már hallottam a Champions-t több meccsen is a VB-n, azonkívül a kabalaállat zenéje is ez
dehogy nem. szepen analizaload az albumokat dalonkent, felhivod a figyelmet egyes elemekre amik nekem mint Queen ismeronek de nem notorikus halgatonak nem tunnek fel. MOndjuk nekem mas zenekar az abszolut kedvenc es en mas fullel halgatom azt a zenet (bar mar regen nem halgattam)
Az 1978-ban megjelent új stúdióalbum több szempontból is fontos mérföldkõ volt a zenekar történetében. Elõször is ha ugyan, ha "titokban" is, de megjelent a szintetizátor, mint szükséges hangszer. Az albumra már nem írták ki, hogy "szintetizátor nélkül csináltuk", de nem is hangoztatták az újítást. A második nagy változás, hogy ezt az albumot iskolában tanítandó kampánnyal harangozták be. Nagy felhajtást rendeztek, amely a késõbbi ritkább (kétévente) megjelenést hivatott orvosolni. A várakozók és rajongók legtöbbje a cím alaján valamiféle dzsesszes lemezt vártak, de tudjuk, hogy csalódniuk kellett és ezt a kor zenei újságírói igencsak magukra vették. A legtöbbjük sértõdött hangvételû cikkben közölte, hogy az albumna zenéjének semmi köze a címéhez. Erre Freddie csípõs válasza volt a gyógyír: "Manapság számára a jazz egyszerûen zenét jelent, de nem akartuk, hogy az album címe 'Zene' legyen, mert akkor talán azt mondtátok volna, hogy ez nem is zene, drágám!" Tovább tetézte a média és a banda amúgy is rossz viszonyát az, hogy Freddie a Jazz lemezbemutató bulijára - amely kétségkívül a legvadabb, legerotikusabb és legbotrányosabb volt a Queen történetében - egy-két újságírót is meghívott akik természetesen lehúzták a megjelent társaságot és emellett újabb alkalmat találtak arra, hogy az albumot mégjobban lehúzzák. Sokkal fontosabbnak tartották leközölni azt a képet például a címlapon, ahol Freddie a csilláron hintázik, vagy épp egy sráccal smárol, minthogy az estén megjelent és borzasztóan magát leivó Rod Stewartot ki kellett dobni. Természetesen az újságírók cikkei fordítva sültek el (nyilván ez volt vele Freddie célja) és óriási reklámot adtak. A harmadik - és egyben legfontosabb - változás: a zene, ami ugye nem jazz. Itt ugyanis a Queen zenéje változik. Átmenet a 70-es évek és a 80-as évek Queenje között. Több számban is fellelhetõ az egyszerûbb pop-hangzás, de még megvannak a régi jól bevált fogások is. A változás fõ oka a szintetizátor alkalmazása, hiszen a Queennek is fejlõdnie kellett, különösen az akkor éppen támadó amerikai punk new-hullám miatt. Az album a Mustaphaval nyit. Erõs nyitás! Rendkívül jól áll Mercurynak keleti folk becsempészése a zenébe, amit May torzítói emelnek még élvezetesebbé. Ismét belenyúlt valamibe a banda, ami szuper lett. Ha egy mai zenei piacra dobták volna ki ezt a dal, inden bizonnyal sláger lett volna ez a ma igencsak divatos irányzat, amit ugye õk már a 70-es évek végén megcsináltak. A következõ dal viszont már sláger lett, a Fat Bottomed Girls. Ez a dal (a neygedikkel egyetemben) már önmagában is botrányt szolgáltatott. A borítója egy meztelen seggû lányt ábrázolt kerékpározás közben, ami az akkor sokkal prûdebb közmédiában eléggé durvának hatott. Az USA-beli biblia-övben be is tiltották és csak azután jelenhetett meg ott, hogy rásatíroztak egy bugyit. A Jelaousy egy szerelmi líra, az említett vonulat folytatása. Nagyon szép és kiforrott zongorakísérettel és tökéletes Mercury énekkel. A Bicycle Race a Fat Bottomed Girls "cimborája", egy kislemezen jelent meg vele. A dal eléggé pop-osra sikerült, és még biciklicsengõk is felszólalnak benne. A videoklip további botrányokat szült, mivel többtucat modell-lányt kértek fel arra, hogy meztelenül biciklizzen a Wembley stadion gyepén. Mondani sem kell, hogy a klipet rengetegen cenzúrázták és egy másikat kellett csinálni. Az If You Can't Beat Them egy vérbeli pop dal, akár a korabeli tánc-lokálok slágere is lehetett volna. A Let Me Entertain You talán a koncertekre készült, benne sarkallja a banda a publikumot a buli megkezdésére. In Only Seven Days. Az együttes talán legeltaláltabb szövegû szerelmes dala. Pár szóban tökéletes képet adunk egy kibontakozó szerelem hajtásairól ami a hét napjain keresztül megy végbe. Megtalálható benne mind a hét nap. A Dreamaer's Ball a Queen századelõi érzetû zenéjének utolsó reprezentánsa. Az álmodozók bálja szintén egy a régebbi zenék közül. Eléggé kontrasztos, hogy ezután a Fun It következik. Egy markánsan progresszív próbálkozás, akár a '82-es albumon is rajta lehetne. Taylor jegyzi, aki ilenkor már foglalkozik szólópróbálkozással is. A Leaving Home Ain't Easy Brian énekével kissé altaltó jellegû, de kellemes. A Don't Stop Me Now az album legnagyobb slágere. Rendkívül dinamikus, lüktetõ zene, igazi Mercury dal, borzasztó jól összemosva a rock és pop benne. John gitárjának hangja is dominál a dalban, így töltik ki teljesen a zenét. Zárásképp a More Of Than Jazz (még több a Jazzbõl) ismét egy progresszív zene, belekeverve bár darab az album dalaiból
énse nagyon szoktam tévézni, barátokközt az alap, azt kész :D
mi szoktunk vinni pl. síelésre laptopot, egyrészt a képek miatt, másrészt meg tudunk nézni este pár koncertet, vagy irigyhónaljmirigyet :)
akkor igen, de nekem sajna nincs laptopom. majd gunyeralok valakitol gepet es viszek CDrwt vagy rateszem az USB kulcsomra. csak lessz a hotelnak gepe, ma mar mindenki igy jar szabira, hogy nem hord magaval 3 db gigas kartyat hanem valahol letolti rola es kezdi ujbol