Ilyen nekem is volt többször is, nemcsak idõkimaradás, hanem lassulás is.
Idõkimaradás viszonylag sokszor elõfordul nálam (najó annyira nem sokaszor), de eddig 1 volt ami bizonyítottan az mert nem voltam egyedül, a többit másnak szoktam betudni :)))). Még 2.-ban(középsuli) volt(ergo 2 éve) angol órán. Amennyire emléxem ez nem utolsó óra volt, szal nem fáradtság vagy ilyesmi. Nagyon egyszerû a képlet: Kicsi terem körben asztalok, én hátul ültem egyedül. A tanárnõ sorban kérdezgetett mindenkit, hogy mit azt már nem tudom. És hát figyeltem folyamatosan meg filóztam hogy vajon tõle mit fog kérdezni :). ÉS aztán kérdezett is. Az elsõ meglepõ dolog az volt hoogy T. tanárnõ elég ingerülten , már szinte ordítva (ami tõle nem megszokott) szólt, hogy válaszoljak. Én meg néztem körbe mint a bárány aki most jött le a falvédõrõl(jó keverés mi?), hogy mivan, hiszen nem is kérdezett semmit. Úgyhogy nagynehezen a fél perces csodálkozás után kinyitottam a szám és megkérdeztem hogy úgy mégis mi volt a kérdés? Óra után kérdeztem haveromat aki ben tvolt órán, hogy miért volt ennyire ingerült. És õ mondta hogy jó 3-4 percig szólítgatott tanárnõ, hogy válaszoljak. És nem értették mi van, én egyszerûen nem reagáltam csak néztem magam elé.....És én nem emléxem erre......szal ez nagyon érdekes volt. Amúgy van abban valami hogy az embernek kisebb korában nyitottabb az agya, régebben sokkal több ilyen "paranormális" dolog történt velem, ahogy a most következõ idõlassulás is. (hozzá kell tennem hogy az angol az egyik kedvenc tantárgyam, az említett tanárnõ másfél évig tanított, nki köszönhetem a mostani angol tudásom, nem az ált sulinak vagy az utána következõ "emelt" szintnek. Szal érdekelt a dolog, ez is kizárja hogy elalvás ilyesmi lett volna, áhh és még valami a terem viszonlyag tele volt olyan 10-13 ember van egy csoportban)
Ez még régebben volt mint az angolórás eset, kb. 8-10 éve télen már nem tudom biztosan. De amit tudok: tél volt, és egy barátommal szánkóztunk lefelé egy meredekebb lejtõn aminek a közepe táján van egy csatorna (tudjátok ez a széles V alakú amiben az esõvíz ilyesmik folynak) és hát próbáltunk, lassítani kitérni de nem jött össze. És rámentünk a csatornára jó nagy sebességgel, természetesen oldalra borult és úgy jutottunk át a "másik oldalra". Az érdekes az hogy ez a pár pillanat arról hogy rámegyünk, felfordulunk, kicsit repülünk, majd földreérkezünk nekem lassítva telt el, érzékelésem szerint olyan 1 perc lehetett (halálkomoly). Utána ahogy magamban gondolkodtam róla valahogy így jellemeztem: mintha kockáról kockára kimerevítve lassan néztem volna végig az eseményt. Hihetetlen volt...