Sokszor van, hogy álmodom valamit, de istenigazából csak az érzésekre emlékszem, a képekre nem (vagy a képekre is halványan, de vagy különböztek a dolgok mai képétõl, vagy sose látott helyek voltak).
Aztán ahogy eljön az idõpontja, akkor az "álom", mint egy sablon, egy lehetséges jövõ símul a jelenre (kb elõre látok másodperceket, perceket, közelgõ eseményeket, párbeszédeket, érzéseket, vagy pl egy döntési pontot és esetleges következményét).
Volt pl, hogy talán lehettem 10 éves, amikor álmodtam valamit. Teljesen megfoghatatlan volt akkor számomra (ismeretlen személy, hely), el is felejtettem.
Aztán most pár éve az asszonnyal összevesztünk (nem ez volt az elsõ, de azóta alig volt). Szóval veszekedtünk, és akkor beugrott, hogy mit fogok mondani. Erre azt válaszolta, amit láttam. Erre már direkt is azt válaszoltam, amit láttam. A válasz pontosan megegyezett a vártal.
És ekkor nem válaszoltam (bár azt válaszoltam volna, amit álmodtam), mert az álomban ennek a következménye az volt, összeccsomagolt, és elment.