Egyszer velem is történt egy nem normális dolog. Pontosabban, hárman voltunk.
Az országúton találkoztam két haverral. Egymással szembe mentünk, megismertük egymást, így aztán megálltunk. Beszélgettünk, erõsen ránk sötétedett. A velem szembe lévõ irányból erõs fény közeledett. Lehúzódtunk jobban, mert látszott, hogy nagyon jön. Azt hittük motor, de hagot nem hallottunk. Majd lassított, 50 méterre tõlünk megállt. Én ekkor már nagyon kiváncsi lettem, meg egy kicsit f. tam is, felkapcsoltam a világítást. Ebben a pillanatban a szembõl érkezõ fény kialudt, de a helyén nem állt senki, semmi. A haverokkal közelebb mentünk, nagy óvatosan, de semmit nem találtunk, nem is hallottunk. Ha ez eszembe jut, azóta is bármikor, pedig eltellt vagy 10 év, a szivem majd kiugrik a helyérõl.
Mindíg úgy gondoltam, hogy nem vagyunk egyedûl, de azért ez nagyon felkavaró élmény volt.