Megnéztem a lelkiismeret szót az értelmezö szótárban. Egyik jelentés szerint Az az erkölcsi érzék, amellyel saját tetteit és gondolatait megítéli.
Számomra itt az érzék szó a lényeg. A lelkiismeret nem feltétlen egy tudatos folyamat, hanem lehet szimplán egy sugallat: "úgy érzem hogy helyesen cselekedtem". Na, a pszichoanalízis és terápia ezt az úgy érzem-et nyírja ki, és alkot meg egy lelkiismeretére hallgatni képtelen embert.
Az újabb módszerek nem csak a lelkiismeretet támadják (pl. drogokkal), hanem az erkölcsöt is átdefiniálják és megkérdõjelezik. Több fronton is támadnak azért, hogy a végén az ember bármire hajlandó legyen, semmirõl ne legyen se tudatos, se ösztönös saját álláspontja, hanem elfogadja minden tudatos vagy ösztönös kritika nélkül a kívülrõl, az oktatási rendszer és a média által belé diktált álláspontokat.