"Nemrég olvastam Dawkins Az önzõ gén címû könyvét. Olvasás közben sokat bosszankodtam a szerzõ önhittséggel párosuló szûklátókörûségén, ami feltételezésem szerint a könyv olvasói egy részének nem tûnik fel. Dawkins összekeveri az eszközt és a célt, az okot és az okozatot, amikor így ír: "A test nem más, mint a gének eszköze a gének változatlan megõrzésére". Lorenz, Ardrey, Eible-Eibesfeldt könyveirõl így ír Dawkins: "A baj ezekkel a könyvekkel az, hogy szerzõik teljesen és végletesen félreértették az evolúció mûködését. Az a feltevésük hibás, hogy az evolúcióban a faj (vagy a csoport) s nem az egyén (vagy a gén) java a fontos." Mondandóját alátámasztani hivatott példái szelektívek, egyik mondatban rovarokról, másikban egy konkrét rovar fajról, harmadikban emlõsökrõl beszél, a sokmillió fajból tetszés szerint válogatja. Hibásan nevezi "elméletnek" véleményét; ez nem elmélet, hanem bizonyos megszûrt, csoportosított tények egyfajta értelmezése. A "Mémek: az új replikátorok" fejezetben nem hivatkozik becsületesen elõdeire, a fejezet semmilyen újdonságot nem tartalmaz, leszámítva egy nyelvi újítást, a "mém" kifejezést."