Na ez megint jellemzõ válasz volt: mondasz egy dolgot úgy, hogy ne mondj vele semmit. Fura asszociációim vannak, a válaszodról egy idézet jutott eszembe:"Nékem üres fecsegõt fest az üres fecsegés.":) Bocs.
És mi benne a reális esehetõség? Mert te készpénznek veszel egy betegséget lehetõségként, amelyrõl nem sokmindent tudnak, de legalább vannak az esetek között egyezések, meg elnevezték? Egy pszichésnek tartott betegség reális? Ha jól dom a pszichológia elbeszélgetésekre alapoz fõleg, meg az alanyok õszinteségére. Hoh, de tényekre, meg mérésekre alapozó tudomány...Na és a pszichológia, meg az ovoslás miért nem tudja megmagyarázni, hogy pl. villám súlytotta embereknél bár nem találtak szervi elváltozást mégis évekbe telt, míg fájdalmaik megszûntek...stb? Rengeteget kerestem az ilyen esetekre tudományos indoklást, nemigazán találtam sem NET-en, sem könyvekben, se máshol. Nekem úgy tûnt, hogy az ilyen emberek szerveetében a tudomány számára még megfejtetlen folyamatok zajlanak és késõbb rendbejönnek, ha mázlijuk van. Ismeretterjesztõ filmben láttam egy hapsit, akinek a gerincét találta el egy villám 16 évébe telt, míg rendbejött teljesen, de azon kívül, hogy fájdalomcsillapítókat kapott (ha jól emlékszem) sokmindent nem tudtak vele csinálni. Azt meg csak szerényen megjezem, hogy furcsállom, hogy nem vizsgálták ki a lehetõ legalaposabban.
Klasz, hogy készíthetnek CT, meg MRI felvételeket, csakhogyközel sem alaposak. Ne mutatják meg az apró idegsejteket, az idegszálakat, nem lehet tudni, hogy a vizsgálat elõtt konkrétan az az idegrendszer milyen volt, tehát nincs konkrét ellenõrzési lehetõség, hogy önmagához képest sérült-e, változott-e, esetleg csak pár idegszál , bár fotosak elszakadt-e...stb. Az idegrdszer bonyolult és érdekes dolog, de a megismerése és a hagyományos vizsgálatok messze állnak attól, hogy megnyugtató eredményeket mutassanak. Tény, pont. Szerintem sok olyan esetben, amikor az MRI sem mutat különösebb elváltozást fennál a tévedési lehetõség, hogy mégsincs minden rendben, csak látszólag tûnik úgy. Az embernek bele kell törõdni, hogy ennyire képes a mai álltalános vizsgálat: többre, mint régebben, de messze áll a tökéletestõl. Ilyenkor meg jön a pszichológia...Talán sok ilyen betegség azért "gyógyíthatatlan" mert nem ott keresik a megoldását, ahol kellene...A normális kifejezés meg csak annyit jelent szerintem, ho a többséghez igazodó. Ha azt mondják, hogy egy idegrendszer normálisan mûködik az annyit jelent, hogy a többséghez igazodóan, a jelenlegi tudáshoz képest és annak elvárásainak megfelelõen mûködik. Amennyit változott az ember agya, idegrendszere méretben, barázdáltságban...stb. ez a változás ma is zajlik. Ki tudja milyen lesz pár száz év múlva...Mellesleg az idegrendszer pont az a terület, ahol csak óvatosan lehet sablonizációval próbálkozni, ugyanis idegsejtek darabszámában, szinapszisokban sõt az agy barázdáltságában is minden ember egyedi. (ja, ne keresd NET-en ezeket a dolgokat könyvekben olvastam pár éve)
Pár olyan esetrõl is sikerült olvasnom, amikor pl. egy nõt évekig kezeltek pszichiátrián, aztán felfedezték "véletlenül", hogy cisztája van a fejében, megmûtötték és zspsz megszûntek a panaszai, már csak egy gondja volt:leszokni a pszichiátriai gyógyszerekrõl. A tévedések bizony ott vannak a pakliban. Ez is tény s se vitatkozni, se megsértõdni nem kell. Senki sem tévedhetetlen. Még te sem. Nem tudhatod, hogy amit te illúziónak, hallucinációnak nevezel annak van-e kö a valósághoz, vagy nincs. Hiszed, amit hiszel. Én is, meg mindenki. Erre a vitára nemigazán érdemes több idõt fecsérelni.