Szerintem nincs értelme szélsõségekben gondolkodni. Lesznek krízisek, változások, avagy törésvonalak, ez kétségtelen. Minden ember életében is megvannak ugyanezek az események. A civilizációnk tekintetében is voltak/lesznek ilyen események. De szerintem kétféleképp lehet ezekre a dolgokra tekinteni, annak függvényében, hogy hogyan éli meg az adott ember az ún. krízist vagy változást.
Ezért én azt mondom, az én sajátos szemszögem, értelmezésem és megtapasztalásom miatt, hogy abban az értelemben, ahogy egyesek terjesztik a civilizációnkkal kapcsolatban, semminek se lesz vége, és semminek se lesz kezdete. Ami változni fog, az pedig tegnap is ugyanúgy változott, mint ahogy ebben a pillanatban is, és ahogy holnapután is. A változás, a fejlõdés folyamatos. Aki változik, az látja, és az nem lát se krízist, se törésvonalat, se világvégét. Akit pedig csak sodornak az események, az kínjában úgy fogalmaz, hogy jaj itt a világvége. Igen, az õ kis világának tényleg vége van.