Elrohantak, majd egyre kevesebben lettek és... najó :)
Történetem kissebb túlzásokkal, az élvezhetõbbség kedvéért: :)
2006 nyara, borús, esõ utáni éjfél
Kimentem a nagy hõségben egy kis frissítõért a konyhára, majd mikor vissza felé tartottam a sötét folyosón, oldalra fordultam, hogy szobám felé vegyem az irányt, de a szemem sarkából megpillantottam azt a halvány, csontfehér, sejtelmes felvillanást, mely a konyhaajtó homályos, csak kis mértékben áttetszõ ablaküvege mögül villant fel, s illant el. Gondoltam a 4-5 óra Still Life -ozás eredménye e képzelgés, szinte már bejöttem az elõszobába, a folyosóról, de a szemem ismét a konyha ajtó ablaküvegére irányult, és ismét azt a rejtélyes fény felvillanását sikerült felfedeznem. - Jó - mondom, visszalépek a folyosóra, és most erõsen a 3-4 méterre lévõ ablaküvegre koncentrálok. - Ha ismét felvillan, akkor az már biztos nem a képzelgésem szüleménye -. Felvillant, ezzel egyetemben az adrenalin szint mutatom is. Poharam letettem a közeli virágpolcra, majd lassan, kiváncsian közeledtem a konyhaajtóhoz, és annak homályos ablaküvegéhez. Kezem már az ajtó kilincsén, és ismét felvillant. Játszadozott az adrenalin mutatóm, mint egy forgó propeller mellé kötött papírcsík. Kinyitottam az ajtót, sötét áramlot felém, majd felvillant, kissit meghátráltam, és ismét azonnal felvillant, ekkor már nyugodtabban konstantáltam, hogy minden túlvilági fény-villanás egy kissé hibás, Tesco "gazdaságos és takarékos" izzónak tulajdonítandó...