Mostanában magam tesztelem, hogy vajon ez amit látok, hallok, érzek, tapasztalok, mennyiben valóságos. Nem árt ezekhez kevésbé ragaszkodni, hiszen ezeket kell itthagynunk halálunkkor. Általában túl valóságosaknak véljük ezeket a dolgokat, mint ha mindig rendelkeztünk volna velük, illetve mindig megmaradnának. Körülnézek, látom a lámpát a szobát, széket, tárgyakat... ezek mind az emberi létért vannak. De mi haszna bármelyik dolognak, ami az érzékeléssel pusztul el? Ezek mind csak egy gondolati kiindulópontból használhatók. De elpusztulnak az érzékszervek, elpusztul a test, velük együtt pusztul el a világ, ami körülvesz, hiszen a kiindulópont veszik el. Én nem hiszek a lélekvándorlásban, de nem vagyok materialista, mert nem tartom a világot sem anyagi, sem tudati természetûnek. Azt tudom, hogy enni kell, hogy a test éljen, de hogy az evés tapasztalata, anyagi, vagy tudati természetü az nem lényeges kérdés.