Egyszer egy este elmentem egy emberhez, melynek neve: Kelemen. Kelemen nem szeretett egyetlen embert sem, engem sem. Kellettem eme embernek, mert egy szellem telepedett le e kertben - nekem kellett elkergetnem.
Nem tehettem egyebet: bementem, felfedeztem e keservesen kellemetlen helyet. Lent megleltem egy keresztet, melyre egy szent embert tettek mesteremberek. Felvettem, ezzel lelkem kellemesebben lett. Mentem, mentem meg mentem, de nem leltem egyetlen szellemet sem. De egy szervemmel, mellyel neszeket fedezek fel, jelzett: RECCS! RECCS! .... MEK-MEK MEK-MEK!
Szervemmel, mellyel neszeket keltek, elkezdte: EZ NEM EGY SZELLEM!!!! EZ EGY KEDVES, SZERETETTEL TELJES KECSKE!!!
Mentem, kezemmel el nem eresztve vezettem el Kelemenhez. De fejem teljesen eszetlen, mert e kegyetlen ember nem szeretett engem - e szellemes mese eltervezettnek lett megteremtve. Egy verembe vezetett Kelemen, melynek feneke fekete, benne rengeteg hegyes penge, mely belement testembe teljesen. Szememnek fekete lett e hely, testnedvem lecsepegett, sebem befedte teljes fejemet, lelkem eleresztette testemet, felmentem egy kellemesebb helyre, melynek neve: Menny.
E mese legyen veletek. Ne essetek bele eme kellemetlen helyzetbe.
Informatika és tudomány
