Az elsőt kihagytam, mert számomra a demo alapján teljesen játszhatatlannak tűnt. De ez a második nagyon el lett találva. Utoljára a Halflife volt olyan játék, ami ennyire magával ragadott.
Grafikailag szerintem pont OK. Bár egyik-másik helyen illett volna a környezetet kicsit jobban kidolgozni. Ami viszont zavaró, a túl sötét pályák. Addig ok, hogy ez a hangulathoz hozzá tartozik, na de egy kis gamma corection állítási lehetőség azért kellett volna. A valóságban soha sincs ilyen sötét, még az árnyékos helyekre is jut némi szórt fény. Ráadásul az emberi szem nagyon jól képes alkalmazkodni a különféle fényviszonyokhoz, amire itt nincs lehetőség.
Valaki nézte, hogy van-e különbség openGL és D3D között (fps, látvány)?
Kicsit kipróbáltam mind a három fajt.
Negatívumok:
Véleményem szerint a humánok esetében hiba volt a reflektor akksiját ilyen rövid időtartalmúra állítani. Mind a kettő konkurens faj rendelkezik éjjellátással, legalább az a fényszóró működhetne rendesen. Arról nem is beszélve, hogy a mai különleges alakulatoknál sztenderd felszerelés a night vision, ezek szerint az űr-tengerészgyalogosoknál impulzus fegyverre tellett, erre nem.
A predator esetében egy kicsit az álcázó pajzson kellett volna módosítani, a teljes láthatatlanság helyet az UT-ban alkalmazott talán kicsit jobb lett volna. Bár multiban még nem láttam...
Az alien-re rosszat mondani nem tudok, annyit még nem játszottam vele. Bár a második küldetésben a lopakodás, bújócskázás még nem megy igazán.
Pozitívumok:
Haláli hangulat!
Emberként hihetetlenül kiszolgáltatottnak érzi magát az játékos. A mozgásérzékelő folyamatosan csipog, hullanak az emberek körülötted és a rohadt ragadozó ott röhög valahol láthatatlanul. Valami megmozdul a sötétben és már reflexből beleeresztesz egy tárat. Az ember már csak óvatosságból is a falnak vetett háttal közlekedik.
A predator tűnt a legkönnyebben játszhatónak. Vagy legalábbis ennél kevésbé kaptam "idegbajt". Jól meg lehet figyelni az emeberpréda reakcióit. Ha hallanak vagy látnak valami gyanúsat (pl. a széttrancsírozott társát), akkor figyelni kezdenek és megpróbálnak közelebb futni és szétnézni a környéken. Ha megsérülnek, vagy a társukat a szemük láttára kapja szét valami (mondjuk Én ) akkor néha pánikszerű menekülésbe kezdenek. De a legjobban az tetszett, amikor be kellett jutni az emberek bázisára, hogy a lifttel fel emeljenek minket is. A bejárattól nem messze áll egy APC. Egy techi csaj dolgozik az automatikus ágyú beállításán és egy katona noszogatja, hogy dolgozzon gyorsabban. Amikor a katonát elkaptam, a csaj ahelyett, hogy jajgatva összekuporodott volna a földön, elrohant a kocsi elejéhez és integetni (!) kezdett a közelben álló őrök felé. Mikor eljutottam a lifthez és elintéztem az egyik őrt a liften dekkoló társa enyhén kétségbe eset hangon kiabálni kezdett, hogy azonnal húzzák fel. Már késő volt neki...MU-HAW-HAW-HA!
Óriási ötlet, hogy alienként mint arctámadó indulhatunk és a teljes fejlődési cikluson át lehet menni. Élmény volt a plafonon lógva az emberektől nyüzsgő bázison bóklászni. Kíváncsiságból kipróbáltam, hogy mit szól az egyik ember, ha a társát megtámadom. Kellemetlen, amikor a lángszóróval egyszerűsítik a probléma megoldását. Sikerült kihallgatni ahogy a két őr a mozgásérzékelők teszteléséről beszélget. Nagyon kellett röhögnöm, amikor a leendő áldozatom horkolását meghallottam az egyik szobából. Igen brutális az is, hogy a következő küldetést azzal kezdhetjük, hogy kirágjuk magunkat a "bölcsőnkből".
A multi egyenlőre "technikai" okok miatt várat még magára.