Az gondolom mindenkinek világos, hogy a színes jelenetek idõben visszafelé történnek, a fekete-fehérek elõre felé. (Ezzel kapcsolatban olvastam egy zseniális gondolatot: ezzel a vágással a rendezõ eléri azt, hogy pontosan annyi infónk van minden jelenetben, mint Lenny-nek: semmi. Ugyanis az egyes jelenetek elõzményeit késõbb tudjuk meg, nincs mire emlékeznünk.)
Nekem ami összerakta a képet, az a Natalie jelenet volt, amikor kihasználja azt, hogy L. nem tud emlékezni és ha nem talál egy tollat sem, hogy felírja, nem fog rá emlékezni, hogy õ ütötte meg. Csak provokálnia kellett, de kérdéses volt, hogy megteszi-e, hogy megüsse, azaz vannak-e érzései, indulatos-e. Voltak. (Van egy kis csemege ezután a jelenet "után": L. nézi az öklét, nem tudja honnan van a sérülése. Ez ha nem lenne, jobb lenne a film, azt sugallja, hogy L. mintha emlékezne, pedig tudom, hogy csak emlékezni szeretne.)
A lényeg: Teddy valóban segít neki elintézni a támadójukat. De e mellett felhasználja a saját kis dolgaihoz L.-t. Nem kamuzik a vége jelenetnél. L. tudja ezt, de engedve az érzéseinek, felírja T. rendszámát, mert tudja, hogy úgyis el fogja felejteni, hogy honnan van ez az infó, vagy kié a rendszám. De szó sincs arról, hogy "szeret nyomozgatni és J.G.-ket ölni". Itt azonban meg akarja büntetni T.-t.
Miközben úton van T.-tõl a város felé, már máshogy gondolja, megérti, hogy T.-nek igaza volt, arra gondol, hogy ha magára tetováltatja, hogy "Már megtettem", akkor - talán - nyugodtan élhet a feleségével.
Ezért keres egy tetoválószalont, amikor kinyitja a szemét.
De addigra elfelejti, mit akart tetováltatni - és csak a cédula marad Teddy rendszámával.
Nekem igazából ez a film Teddy története, õ az igazi fõszereplõ. Az a történet, hogy mi kellett ahhoz, hogy Teddy meghaljon - éppen ezért ez a nyitójelenet, csak azt gondoljuk, hogy Lenny a fõhõs, pedig nem.