Versenyezni sörivásból senkivel sem szokásom, részemről csak annyit iszom, amennyi jól esik és pont.
Így történt ez ma is, amikor is délelőtt elkolbászoltam a helyi kricsmibe, hogy kipróbáljam a lentebb említett japán eredetű Asahit.
Hát, ez a próba most egyelőre elmarad, köszönjük ezt a minap elfogyasztott Szent Istvánnak, illetve annak (magas) kukoricagríz tartalmának.
Az Asahit kezembe véve, épp az összetevőket olvastam, amikor megakadt a szemem a kukoricagríz összetevőn.
Van, hogy nem zavar, de az a van, az nem most van.
Most az van, hogy kerestem inkább valami kukorica-tartalom nélküli összetevős sörcit, így bukkantam rá a megújult dobozos Edelweiss-re:
Ami számomra mennyei megváltás volt, egyrészt a Szent István sör, másrészt a mai kávéförmedvényem után.
Víz, búzamaláta, árpamaláta, komló és sörélesztő. Lehet, hogy ezen alkotóelemek megfelelő keverési aránya a titok a jó sörhöz.
Ezen még ráérek elmélkedni a hétvégén is, amikor is ugyanezen összetevőkkel készült két új sört is csekkolok majd.
Mellesleg az "új" Edelweiss sörnél maradva, ízre továbbra is a "régi" Edelweiss.
Ha netán valaki nem tudna egyszerűen hozzájutni valami miatt, de Dreher sörökhöz igen, javaslom helyettesítőnek a Dreher Hidegkomlós IBU19-esét 3-féle komlóval megkóstolásra. Az is közel ilyen jóra sikeredett mint az Edelweiss, leszámítva, hogy abban nincs sörélesztő.