Egyfajta road movie-ról van szó, ahol egy öreg professzor járja be szülővárosa felé gyerekkora helyszíneit, édesanyja házát, egykori nyaralójukat, hogy végül a kicsit elhidegült fiánál szálljon meg egy éjszakára. Utazását szürreális álmok és különféle útitársak kísérik, melyek végig formálják gondolatait és érzéseit. A téma nem más, mint a múltunkkal és önmagunkkal való szembe nézés, életünk elfogadása, a környezetünkhöz való hozzáállásunk átgondolása, életünk vége felé.
Nem láttam még Ingmar Bergman filmet, de valami hasonlóra számítottam. Kicsit színpadias, művészies, mégis ember közeli. Keserédes hangulatú, és bár a felhozott témák és sorsok mélyén kemény drámák vannak, ez a film mégis valahogy optimistább, megnyugtatóbb (pedig szó szerinti, kimondott lezárása, egyik feldobott történet szállnak sincsen). Érdekes darab volt.