Meglepően sok emlék tért vissza róla a nézése közbe, ez valahogy jobban nyomott hagyott bennem. Az első részhez képest, látványosabb, mozgalmasabb, valahogy a poénos jelenetek (főleg a Halálhoz köthetőek) sokkal jobban működnek. A történet is "komplexebb" valamelyest. Ami változott, az a hangulata. Ugyan az az agyatlan ökörködés megy itt is, viszont az ártatlanságából, bájából némileg vesztett. Kicsit bunkóbb, direktebb (süt róla a 80as évek vége, 90es évek eleje), kevésbé az aranyos szó jutna eszembe róla. Mondjuk világ megváltásra (ha-ha) ettől sem kell számítani, nem is hiszem hogy bárki ezt várta volna tőle, de egy másfél órányi szórakozásra, ez is megfelelt.
apróság, de külön tetszik, hogy a filmek mekkora nagy feneket kerítenek egy egyszerű iskolai esszé bemutatás vagy egy metál tehetség kutató köré :) mondjuk az kicsit szíven ütött, hogy azt a pár másodperces gitár és nagybőgő pengetéshez nem tudtak valami 10 perces oktatófilm elé beülni, hogy legalább halványan hitelesnek mutasson (mint ahogy a dobolás annak tűnt) Keanu ezt ma már nem kicsit máshogy intézi, ahogy azt a John Wick felkészülés videók során láthatjuk