Remek móka volt ez, és nemcsak gémereknek. A különböző filmes utalásokon kívül hatásosan reflektált a gémer kultúrára, és magára a videojátékok világára. A koncepció nem új keletű, mert tulajdonképpen az MI életre kelésének mítosza már a Terminátorral kezdetét vette, (vagy már a Tronnal?) viszont maga a megvalósítás mégis újszerű volt, hiszen ezúttal egy nem játékos karakter (NPC) ébredt öntudatra a saját játékában.
A poénok ütöttek, az akciók is, Reynolds épp olyan laza, mint a Deadpoolban, Dude karakterén meg percekig csak röhögtem a modortalansága és a feneketlen ostobasága miatt.
Maga a történet fókusza is érdekes etikai kérdéseket feszeget, hiszen az alapfelvetés szerint, miért kéne gyilkolni az NPC-ket, főleg, ha azok már élő mesterséges intelligenciaként funkcionálnak, és csak békésen akarják élni az életüket a virtuális világukban... azaz az ilyen témák kapcsán felszínre jön az örök kérdés, hogy mikortól számít valami élőnek, élhetne-e valóban egy virtuális karakter egy játékban, eljut-e odáig az MI fejlődése, és ha igen milyen jogai vannak egy ilyen "életformának"... továbbá elhangzott a filmben egy elég megdöbbentő statisztika is, miszerint minden évben, több mint 1 milliárd NPC hal véres halált a különböző játékokban a gémerek keze által.
Megkockáztatom, hogy ez a szám a valóságban jóval, sőt, sokszorta magasabb, és kicsit most eljött a töredelmes színvallás ideje: mielőtt megnéztem a filmet, több száz náci katonát, és mechanikus robotkutyát öltem a Wolfensteinben. Az egyik fazont úgy megküldtem shotival, hogy leszakadt a karja és átbukott egy kerítésen. Azelőtt meg maffiózókat, drogdílereket és kartelltagokat küldtem a másvilágra egy másik játékban. Nem volt különösebben bűntudatom miattuk, viszont most bízom benne, hogy nincs öntudatra ébredt karakter közöttük, bár az egyik székhez kötözött muki nagyon tiltakozott, mielőtt kirámoltam az arcát egy Stihl fűrésszel. De valószínűleg az előre megírt algoritmus késztette erre a nyivákolásra, és nem arról volt szó, hogy saját akaratból akart kiszabadulni. (Remélem).
A filmbeli játék egyébként nagyon hasonlít a GTA világára, és némi Mafiát is véltem felfedezni benne itt-ott. Taika egy állat. Tökéletes választás volt szemétláda főgonosznak, és a szívemnek oly kedves Jodie Comer is végre főszerepben pompázhatott. Ez ugyan nem a reklám helye, de a Megszállottak viadalában zseniálisat alakít, és maga a sorozat is zseniális. Ott kedveltem meg.
Most, miután megfelelőképp kiömlengtem magam, értékeljünk: a film kimondottan szórakoztató, vannak apró üresjáratok, és kisebb-nagyobb klisék, de összességében be tudott vonzani a világ és a történet, ami nálam nem gyakran esik meg, ha akció vígjátékról van szó.