SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
"A hörcsög hogy maradt életben 35 évig?"
Úgy, hogy nem is volt semmilyen hörcsög. Ez valójában egy mélyen pszichológiai jellegű film, amely a tudatalatti működéséről szól, és az absztrakt szürrealizmust használja hozzá metaforaként. Marco aki igazából Daniel, (az asztmás lány bátyja) mielőtt megmurdel, elmondja Olivernek a lépcsőházban, hogy valójában nem is léteznek, csak a tudatalatti kivetülései, és a valódi énjeik valahol kint élik az életüket. Ezt meg is mutatja a film a végén, mikor azt láthatjuk az egymásutáni snittekben, hogy mindegyik valós énnek a valós élete tragédiával vagy katasztrófával végződött, kvázi ahogy a valós ének kint éltek, épp ugyanolyan értelmetlenül tengődtek a tudatalatti ének is.
Vagyis ezek az emberek leragadtak érzelmileg és mentálisan egyazon állapotban, és nem tudtak belőle továbblépni. Ez felőrölte, tönkretette őket és tragédiához vezetett.
Semmilyen értelemben nem haladtak előre, így a tudatalatti énjeik sem a tudatalatti képletes térben és időben. A film csak antropomorf módon vizsgálja ezt a folyamatot, hogy képünk legyen a psziché működéséről.
Amúgy is: valós szereplők már csak azért sem lehettek, mert nincs ember aki ne tröttymedt volna meg 35 évig egy szűk lépcsőházban. Elvesztette volna mindegyik az épelméjűségét a bezártságtól és az ingerszegény környezettől. Azonkívül nem létezik, hogy csupán kólákon meg csipszeken kihúzták volna ilyen sokáig. Semmi zöldség, semmi gyümölcs, semmi kiegyensúlyozott vegyes étrend főtt ételekből... (a kaja silány minősége is az életük sivárságát prezentálta). Egyértelműen képletes figurák voltak, elcseszett életű emberek elcseszett allegóriái.