A Nap nem volt kegyes az emberekhez. A nagyfokú környezetszennyezés, az eszetlen pazarlás, az ózonréteg módszeres kinyírása, és az ökoszisztéma felborítása miatt egyértelműen faszfejeknek titulálta őket, és úgy döntött, kiirtja a picsába.
Így tehát Szaharává változtatta a bolygót, amelyet teljesen beborít a homok (akár az Arrakist) és a felszíni hőmérséklet 70 fok körül mozog napközben... az UV-sugárzás meg akkora, hogy speciális védőruha nélkül olyan lenne kint tartózkodni, mint egy olvadó reaktor mellett vacsorázni.
Ebben a poszt-apokaliptikus, kiszáradt világban tengeti életét Tom Hanks a foxifejű kutyájával, és kezdetleges guruló robotjával. Viszont nekiáll egy sokkal fejlettebb, emberi, beszélő robot kifejlesztéséhez.
Ez a cselekedet a film központi eleme, és mit ne mondjak remekül működik: a történet szépen fokozatosan építi fel a robot személyiségét, és a tervezőjével valamint a kutyájával kibontakozó kapcsolatát. Nem utolsósorban a mondanivaló kemény társadalomkritika is egyben. Mintha azt üzenné: hamarosan ez lesz a Földdel, ha nem változtattok az életmódotokon. Viszont nem érezzük zöld propagandának az alkotást, hiszen nem próbálja a szánkba rágni a lényeget, és nem is puffogtat minden 5 percben valami környezetvédelmi okosságot, mint a Bolygó Kapitánya.
A látvány tetszetős, a poszt-apokaliptikus világ minden porcikája néma hírnökként beszél az előzményekről... mármint mindarról, ami a bolygót, és dilettáns lakóit ide juttatta. Hősünk tudósként annyival jobb helyzetben van, hogy tudja miként kell életben maradni a nappali hőségben, továbbá vannak napelemei, szélerőműve, így tud gondoskodni magának vízről és áramról, valamint élelemről azáltal, hogy kirámolja a közeli szupermarketeket, és minden ehetőt elvisz.
Viszont hatalmas vihar közeledik, és különben is kifogyóban van az élelmiszerkészlet, ezért a kis csapatnak útra kell kelnie. Mivel más élő szereplő jelenidőben nem mutatkozik meg, így volt lehetőség rendesen bemutatni a szereplőket, ergo nem sablon karaktereket kapunk, mint mondjuk az Eternals-ban, ahol az összes élő szereplőnél együttvéve nem volt annyi kémia, mint itt a gép és a kutya között.
Ez nem egy akciófilm... nincsenek minden pillanatban nem várt fordulatok, vagy adrenalinban tocsogó pörgés (kivéve egy-két jelentnél). Ez a film legnagyobbrészt egy lassan csordogáló, érzelmi húrokat megpendítő road movie, amiben szerintem remekül játszik a Tom Hanks, és hitelesen reflektál arra a világra ami körülveszi. Negatívumként legfeljebb azt tudnám felhozni, hogy néha nagyon leül a sztori, vagyis leragad, de szerencsére nem olyan hosszan, hogy idegesítő legyen.