Már régen volt 2012, de Holnapután a Godzilla lehet, hogy még benéz. Hmm... szinte összefut a nyál a számban, ha ennek a csávónak (Roland Emmerich) a filmjeire gondolok. Mindegyikben van egy közös pont: iszonyú látványosak, de eléggé bugyuták. (Hopp, ez két közös pont). A karakterek, a cselekmény, a dialógusok, valahogy elsikkadnak és a logikának vigyorogva mutatják a középső ujjukat.
Pl. a fél perce született kis godzillák máris ölni akarnak, a vicces fiú sosem halhat meg, főleg ha néger, és a kutya sem. Ebben annyira pontos standardokat követ a rendező, hogyha az első 5 percet eltöltöd a film nézésével, máris tudni fogod, hogy melyik szereplő ússza meg, és melyik nem.
Akik röhögnek, és nem hisznek a beharagozott katasztrófának, menetrendszerűen csúnya véget érnek, és az elején népszerű polgármester (ha van a sztoriban) egy üldözött vad lesz. Ugyanis ő az a szemét kurva, aki mindenről tehet: a pénz, a népszerűség, és a szavazatok kedvéért sosem veszi komolyan a figyelmeztetést. Ez volt a Cápában is, nem? Mondjuk az még csak nem is Emmerich-film.
A jelen filmünk is egy akkora bárgyú kliséhalmaz, hogy képtelenség elmondani, eredetiség meg annyi sincs benne, mint gettószleng az Ómagyar Mária Siralomban.
Ez a sztori valami olyan ostoba, hogy keresve is nehezen tudtak volna szarabbat találni. Esetleg a náci holdbázis vehetné fel vele a versenyt, de az a film egy szaros 7 millióból készült C kategória, ez meg egy nagy költségvetésű blockbuster lenne elvileg.
Mindenesetre Emmerich filmjében minden négylábú szőrlabda kurvára örülni fog, mert hamarosan 10 centi közelségből ugathatja a Holdat, ugyanis ez a joviális jóarcú kitalálta, hogy kerüljön olyan közel a Földhöz, hogy szinte súrolja... eközben pedig az Emmerich-filmekre jellemző 2 dimenziós szereplők menekülnek előle... szóval értitek: ott jön a Hold lefelé, ezek meg menekülnek előle... hová?
És nemcsak hogy a Hold elől, hanem a gravitációja által keltett mindenféle szupervihar, cunami meg földrengés elől is. Ez a film egy 2012 a 10-dik hatványon. Némely jelenetnél már fizikai fájdalmat okoz az az agyonzsúfolt CGI maszlag, amit ez a kedves úriember felvonultat nekünk. Mindegy, mennyire irreális a történet, milyen szarok a színészek, mennyire nem működik közöttük az összhang, milyen értelmetlen és sületlen magyarázatokkal traktálnak órákon keresztül, az a fő, hogy a látvány az meglegyen. És az meg is van. Erre nem sajnálta a ropogós zöldhasúkat a rendező, mert ő aztán tényleg megad nekünk mindent: spéci járműveket, baszó M.I.-t, orisáj űrcsatákat, széteső bolygókat, a természet tomboló erőit, mindent... még egy űrhajós macskát is kapunk, akit a szemüveges gyökér képes volt Borzas Aldrinnak elnevezni. Én a macska helyében megvártam volna míg elalszik, aztán...
Mit mondjak erről a filmről? Összefoglalva: jó nagy adag gőzölgő tehénfekália lett, és sajnos a látványvilág nem menti meg. Mert erre nem lehet felhúzni egy filmet, ha az önmagában nem jó, és nem működik. Megfelelő véralkoholszint mellett lehet benne szórakozást találni, de senkinek sem javaslom, hogy józanul (netán még elvárásokkal) álljon neki. Vagy inkább üljön neki...
Emmerich filmjei egyre jók: techdemónak. Hogy egy-egy hardverelem képességeit bemutassa, amivel fotorealisztikus látványvilágot kreál a képernyőn. Ez így tényleg működik. Csak nem fair ezeket filmnek nevezni, meg moziba vinni, hogy az ilyen zsírosnyakú parasztlegények, mint én is, megnézzék. Most komolyan: Borzas Aldrin? Hol egy stukker?