Na... mi a kedvenc horrorfilmed? Hát, biztos nem a Sikoly. Ezzel a mondattal, illetve inkább kérdéssel kezdett, már az első epizód is 96-ban, a mostani rész pedig folytatja ezt a trendet. Alapvetően a Sikoly egy öncélú, tinidarálós kliséhalmaz volt mindig is, és a velejét az ügyesen és aprólékosan megtervezett killek és jumpscare-ek adták.
Ez az epizód viszont, ha lehet ilyet mondani, okosabbra sikerült. Tökéletesen reflektál a műfaj megfáradt elemeire, górcső alá veszi a horrorfilmek szabályait, latolgatásba kezd ki lehet a gyilkos, kinél logikusabb indítékot feltételezni, stb. Akkurátusan próbálja kerülni az előző epizódok hibáit, és nem fél merész lépéseket is tenni. És pluszpont, hogy önreflexív is, sőt önironikus, mert mikor megkérdezik az egyik szereplőt, hogy mi a kedvenc horrorja, ő a Babadook-ot mondja, a Sikoly filmek folytatásait pedig unalmas fostengernek titulálják.
Ugyanakkor felvonultatja a régi szereplőket is, megadva a nosztalgikus hangulatot a jeleneteknek, viszont néha elég érdekes logikátlanságokba fut bele: ugyanis Sidney mindenáron rá akarja venni az új tini főszereplőt, hogy ne próbáljon menekülni Woodsboro-ból, hanem álljon a sarkára és nézzen szembe a gyilkossal, miközben ő is már rég otthagyta azt a porfészket, és a nagyvárosba szökött. Akkor ki is menekül a múltja elől? Mindenesetre ilyen fiaskókból szerencsére kevés van, és összességében ügyesen építették fel a filmet.
A gyilok is nagyrészt ötletes, sőt mondhatni brutális. Annyira nem találtam semmitmondóknak az új arcokat sem, Dennis Quaid fia, aki a Boys-ban is szerepel, pl. szuperül játszott.