Már a film eleje egy hatalmas szopással indul... de tényleg. És később sem lesz jobb a helyzete szegény Csárli szüleinek, hiszen a gondolat erejével tüzet csiholni mégsem mondható túl konvencionális jellemvonásnak. Aki nevelt már közületek pirokinetikus gyereket, az tudja, hogy milyenek ezek. Csak a baj van velük. Na, de kanyarodjunk inkább a sztorira.
Alapjában véve semmiben sem különbözik az 1984-estől. Megcsinálták nekünk ugyanazt, kicsit modernebb kiadásban, és több CGI-al. Én nem éreztem ebben annyira a tüzet, inkább csak egy kis lángocska volt ez.
Pedig a regény alapvetően remek, de amint átemelik a koncepciót a papír síkjából a vászonra, érdekes módon dimenziót veszít. Fizikálisan persze több lesz a dimenzió, viszont az izgalomfaktor és a szórakoztatóérték ezzel egyenesen arányosan kevesebb lesz. Talán mert nem jól nyúlnak hozzá. Vagy csak szar a rendezés.
Esetleg, aki a könyvet olvasta, annak eleve bukta ez a film. Viszont olyanok is elmondták a véleményüket, akik soha ki se nyitották a Tűzgyújtót, és mégsem tetszett nekik ez a mozi. Az első filmváltozat sem volt nagy durranás, na de ez... kvázi felesleges volt leforgatni. Éppenséggel meg lehet nézni, de kb. nem vált ki belőled semmit. Amit a final fightba belevittek intenzitást, na annak kellett volna a legkisebb akciót jellemeznie, a végkifejletet meg rendesen bebikázni, hogy akkorát üssön, mint a Little Boy Hirosimánál.
A filmben még el is hangzik, hogy a lány olyan erős, hogy tudna akár egy nukleáris robbanást is előidézni, erre képletesen szólva végig gyufákkal dobálózik, meg kövér cicákat gyújt fel. Kár érte, mert ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. A Stephen King sztoriknak általában van egy állati jó alapanyaga, amit aztán rendre elbasznak, amikor filmet akarnak belőlük csinálni (nagyon kevés a kivétel). És ez annyira így van, hogy még maga King is totál elkúrta a saját maga által rendezett filmjét az egyik novellájából, így örökre kulcsra zárta annak a szobának az ajtaját, amit úgy hívnak, hogy filmrendezés.
Mondjuk szó sincs róla, hogy nagy elvárásokkal ültem volna le a Tűzgyújtó elé, de ez még a közepesnél is halványabbra sikeredett. Amit a kislány egész film alatt produkált, az Pyro-nak a X-Menből egy laza hétfő délelőtt. Johnny Storm-ról meg ne is beszéljünk: ő azt hitte volna, hogy valami kabarét néz.
Oké... talán kicsit inkorrekt vagyok. Ez a tűzről pattant menyecske még csak 10 év körül van, ezért talán irreálisak az elvárásaim. Illetve nem fair felnőtt karakterekkel összehasonlítani. De akkor ne paprikázzon fel a rendező azzal, hogy jól beharangozza, hogy itt most micsoda galaxis felégetések lesznek, fekete lyukak fognak megsemmisülni, és még a retinánk is ki fog füstölni. Mert amit itt látunk, azért felesleges kormozott üvegen keresztül nézni a képernyőt: az apokalipszis elmarad, helyette kapunk egy kis levegőizzást, meg némi lángnyelvet. Ezt én a konyhában is megcsinálom, amikor elbaszom a sütést. A vásznon ennél többet várnék.