Törékeny lombok alatt, laptopot ölelve, az ifju nyár könnyű szellője cirógatja klaviatúrán pihenő ujjaim, miközben vad gondolatok biccennek előre agyam szinapszisai közül, hogy mint vízesés önnön robajától elválva, halkan fussanak tova, és beleégjenek monitorom pixelredői közé, hirdetvén a nagyvilágnak: ím, kritika született rólad is.
Hogy a vikingszagú, kutyaüvöltős nemjóját, hát még ilyet sem basztam még. És épp emiatt nem tudom hová tenni ezt a filmet. Ugyanis a skandináv mitológiában edződött, avétos hangú bölcsészek szerint rendben van ez. Rétegfilm. Nagyon rétegfilm. Ismerni kell a hátteret, a történelmet, a kultúrát.
Abban az időben - úgy mondják - nagyon durva rabszolgaság volt a vikingeknél. Erre épült a kultúrájuk. Meghódítottak földeket, elvitték a gyerekeket, megerőszakolták a nőket, a férfiakat pedig rabigába hajtották. Vér, brutalitás, háború. Ezek mind fajsúlyos jellemzői voltak az akkori világnak. Meg ott voltak még az E.ON korai alapítói: Thor, Odin és a többiek, s ezek tisztelete is virágzott. Nos, ennyi felvezetésből és alapinformációból táplálkozva már élvezni kellene ezt a filmet, nem?
Nem. Vagyis, franc tudja. Mert csinálhattak volna egy nyers, brutál, viking-fantasyt, tengernyi vérrel és akcióval. Erre minden 5 percben ment a nyálas, túltolt, felesleges drámázás, a művészfilmes csöpögés, és a kínosan maníros ódai retorika (ettől konkrétan a falra másztam fel). Ellenben viszont az akciók szuperek voltak, mega volt a látvány, igazi sword&sorcery hangulat, és pörgött minden, mint az állat. Viszont: skandináv kultúra ide, viking történelem oda, ezek az elviselhetetlen szövegek, a pojácáskodó paprikajancsiság teljesen kiöntött a lelki medremből. De annyira, hogy mikor szó szerint lementek kutyába, és elkezdtek acsarogni a király meg a fia, minden vágyam egy sasszé volt az asztalon hagyott telefon felé, hogy tárcsázzam a gyepmestert. Kibírhatatlan.
Sűrűn mondogatnom kellett magamban, hogy 'rétegfilm', különben már elfolyt volna a karomból a vér. Mert felvágtam volna. Én elhiszem, hogy a kultúra része volt, meg azt is, hogy nem véletlenül lettek beleszőve ezek a verbális jegyek, de én ezzel akkor sem tudok azonosulni, mert sose beszéltem és viselkedtem így, és körülöttem sem senki. Most mondok pár szót, amivel egyáltalán nem fogsz találkozni az Északi-ban: frissítési frekvencia, és puffertúlcsordulás. Na, ilyen távol vagyok én is ettől a filmbeli retorikától, mint ezek a kifejezések. Ha ezeket a baromságokat esetleg elhagyták volna, és inkább az akcióra koncentrálnak a hagyományőrzés helyett, valamint legalább normálisan viselkednek a hétköznapi interakcióikban, akkor az év akciófilmje is lehetett volna nálam. Így viszont sajnos nem lett. Vagyis az akciót megkaptam, de valahogy nem lehetett elválasztani a film többi szegmensétől, ez meg nagyjából úgy jött ki, mintha a bodrikutya ráfosott volna a bagettemre, és úgy kellene elfogyasztani.
Most, hogy kimakogtam magam, tartozom egy értékeléssel: őszintén szólva a legvegyesebbek az érzéseim a film kapcsán. Sokkal egyszerűbb lenne, ha szimplán csak jó lenne, vagy szimplán csak rossz. Itt viszont akkora a kontraszt, mintha egy csapat négert meztelenül küldenél fel a Mount Everestre.