Nem lehet, hogy kicsit sokra tartod az állami egészségügyet? Mégis, hogy állítanának talpra egy súlyos szívelégtelenségben szenvedő 270 kilós fószert, akinek ráadásul még egy sor egyéb problémája is van, amik a kóros túlsúlyából egyenes ágon következnek, pl. epekövesség, magas koleszterin, diabétesz, trombózis, tüdőbetegségek, stb.
Egy ilyenen nem lehet segíteni és ezt ő is tudja. Nem beszélve arról, hogy a kórházban úgyis mindenki magasról tenne rá... csak rákötnék valami infúzióra és betolnák a sarokba. A rendes egészségügyi ellátást meg kell fizetni, bár lehet itt már a drága magánklinikák se sokat tehetnének. De ő is megmondta, hogy a félretett pénzt a lányának szánja, és ha elköltené a saját gyógyítására, végképp nem tudna adni neki semmit.
A lánya meg úgymond, nem kért a bálna apaságából, ezt ki is jelentette, sőt a halálát kívánta. Az ő szemében csak egy hájas gusztustalan b**i volt, akinek az épp aktuális pasija fontosabb volt, mint az egy szem gyereke, meg a családja. És pont ez a film lényege, hogy nem mosdatja ki a bálnát a múltbeli tetteiből, nem romantizálja a döntéseit, és nem is keres számára önigazolást. Épp ellenkezőleg: rámutat, hogy súlyosan hibázott, amit ő maga is elismer a film egy pontján. Azt is tudja belül, hogy nem alkalmas apának, hanem neki annyi már elég, ha a lánya elfogadja tőle azt a 120 ezer dollárt kártérítésként, mert ez neki már megváltásnak számít. Csak ennyit akar.