Egy 'grumpy' özvegy öregúr egyszerre motorja és átka a lakóközösségének - rend- és szabálykövető magatartása, mindenről és mindenkiről hangos vélemény kinyilvánítása, és nem utolsó sorban SAAB-rajongása folyamatosan konfliktusokba sodorja... és közben gondolatai nemrég elhunyt felesége körül járnak, akihez mihamarabb csatlakozni akar a túlvilágon...
Egy nap azonban új család költözése zavarja meg a megszokott életritmusát, és egy másik jövevény, aki minden igyekezete ellenére szívesen marad az öregúr közelében: egy macska.
Keserédes-vicces történet arról, hogy még idősen is lehet kötni új barátságokat (amik sokszor megmenthetnek a rossz döntésektől), és hogy vannak mindent kibíró régiek egyaránt, na meg arról, hogy a "nagy szív" néha morgó külsőt visel.
Szerintem, jó film. Megtekintésének apropóját az amerikai feldolgozás adta.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
[2022] - https://www.imdb.com/title/tt7405458/ - "A Man Called Otto" - (A Man Called Otto) - (-) - 7/10
Az amerikai feldolgozás főszereplője kevésbé tűnt morgónak, zsörtölődőnek, és így nem is úgy vicces - és ez talán a főszereplő színésznek köszönhető, Tom Hankstől nehezen tudjuk elhinni a morcosságot.
A svéd eredetihez képest a márkahűség nem volt szépen kidomborítva (bár elhagyva sem), latinót kaptunk a szomszédba, és afro-amerikai barátot jó amerikaiasan. A macsek megvolt, de kevésbé volt vicces és szívmelengető. A szomszéd asszony itt sokkal dinamikusabb, szerethetőbb.
A svédhez képest pár dolgot direktebben tálaltak a nézőnek, míg az európai árnyaltabb volt, így nem szolgai feldolgozás, de hű az alapanyaghoz és (szerencsére) nem tromfolták semmiben - üzletileg, és gyártásban 5 év alatt hozták tető alá a dolgot. A fiatalkori címszereplőt Tom Hanks fia játszotta.