Direkt nem elolvasva - mert egyszer meg akarom nézni, minden prekoncepció nélkül (azt se tudom, hogy eszik-e vagy isszák a filmet, csak az Animében láttam a rajongást érte) -, a végén lévőre futott a szemem:
"És ez megint egy Japán film. Annyira jó lenne egyszer egy Európai vagy Amerikai filmbe is ennyire elmerülni és ennyit írni róla, de egyre inkább azt látom, hogy errefelé az ilyesfajta és átgondolt írás és történetmesélés már meghalt."
Szerencsére, akadnak kivételek - nem zárom ki, hogy még Amerikából is, csak ott sem a főcsapásban kell keresni -, még úgyis, hogy Európát is átmossa már a jelenség, amit már lassan leírni se szabad...
Bele-belerohanok mindig a "fehér" filmekbe, de többségében még mindig jobban szórakoztatnak az Ázsiából érkezők.
Ők, még többségében bátrabban, nyersebben és sokszor melankólikusabban mernek nyúlni a témákhoz... a jelek ott is fellelhetők, de könnyebben kikerülhető az aktuál-hálivúd-szindróma.