Azért Adkins is tett hozzá némi értéket. Az az önelégült, hájas, vigyorgó pofája frenetikus volt. Meg a fight is. Még azzal a kövérítő makeuppal is milyen mozgékony és rugalmas volt. Legalább nem volt annyira sablonos, mint a többiek, bár tény, hogy sok ideje nem volt megmutatni a kvalitásait. Nekem amúgy a John Wick-ben nem a fizika megkerülése volt a leghiteltelenebb, hanem az, hogy a rá vadászó bérgyilkos hadseregből senkinek nem jutott eszébe távoli fejlövéssel leszedni sniperrel. Inkább mennek rá csapatostól, japánkodnak, verekednek, közelről lövik a zakóját, stb. Milyen amatőrség ez?
Amúgy a sztori már az első részben véget érhetett volna, ha Marcus úgy dönt, hogy lelövi a távolból... csakhogy ő inkább neki segített. De ezt bárki megtehette volna a bérgyilkos seregből, ráadásul sok millió dolláros vérdíj volt kitűzve rá, tehát még azt sem lehet mondani, hogy ne lett volna mindenki ultra-motivált abban, hogy kicsinálja a fickót. A Continental-nak meg nem volt olyan szabálya, hogy távolról nem lehet elintézni az üldözöttet. Mindenféle módszer adott volt. Ehhez képest mindenki tapadt rá, mint a légypapírra.