Mikor az első rész véget ért, én sejtettem, hogy Tylerrel nem olyan könnyű elbánni. Azok az asgardi gének ugyebár... ezért minden adott volt, hogy rekordidő alatt felébredjen a kómából, elvonuljon pár hónapra a sebeit nyalogatni, és egy könyörtelen vadállattá gyúrja ki magát, hogy ezúttal egy feltörőben lévő grúz terrorszervezetet gányolhasson szanaszét.
Szóval kapunk mindent, ami a csövön kifér. Tyler nagyobb sebességbe kapcsol, így a régi önmaga csak egy félszeg kiscserkész volt, akit szünidei vakációra küldtek. Ez a Tyler viszont a pokolból jött vissza, így már a haláltól sem fél. A börtönlázadásos bunyó fenomenálisra sikerült, kb. a Raid-et idézte, helyenként felül is múlta. Megállíthatatlan a csávó. Olyan kitartása és akaratereje van, hogy ha ezzel rendelkezett volna a Bosszúállókban is, akkor Thanos nem kesztyűt kovácsoltatott volna az extramagas törpével, hanem nyúlcipőt.