Ha a falak beszélni tudnának... oh várjuk, de hát tudnak beszélni: amolyan félszeg, kislányos hangon szólalnak meg, és állandóan a kis Peter segítségét kérik, aki valószínűleg még életében nem járt fodrásznál (a nővére sem, de erről majd később).
A keret a Halloween-t közvetlen megelőző napok. A gyerekek az iskolában bőszen faragják a töklámpásokat, mindenféle ákombákom rémségekkel töltik meg a kockás füzet lapjait, kint lágyan fúj az őszi szél, meg hull az elsárgult levél, ahogy egy másik Péter mondaná egy nagy slágerű dalban.
Ez pedig teljesen oké volt... szépen megteremtették a miliőt, a környezetre rá volt festve az ünnep flow-ja, viszont Mr. Myers helyett más fordulatot kapott a történet, tehát hiába keresitek a csókát, nem fog feltűnni. Helyette kapunk beszélő falat, illetve valakit a falban... Peter apukájában viszont ismerős arcot találtam. Homelander az a Boys-ból, csak sötétebb a haja. Itt nincs szuperereje, viszont nem kevésbé pszichopata.
Lakókörnyezet-ábrázolásból szintén jelesre vizsgáztak a készítők. A ház elhanyagolt, lepukkant, a falak kopottak, a felváló tapéta a 80-as éveket idézi. Remek horrortanya egy horrorfilmhez. A szülők nem százasok, ez hamar kiderül, és a magam részéről teljesen biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék 8 évesként élni ott. Az ebéd mindig valami gusztustalan híg trutymó, de mindez csak a jéghegy csúcsa. Az igazi horror a falak mögött rejtőzik.
Ezeknek a kedves jóembereknek ugyanis az elsőszülött gyereke egy lány lett, de valamiért a falak mögött tartják elzárva. Nem árulok el spoilert, ez már az elején kiderül. Peter 8 éves, a nővérke meg több mint biztos, hogy betöltötte már a 18-at. Én elkövettem azt a hibát, hogy ettem a vége felé. Ez hiba volt. Pedig eszembe juthatott volna: a leányka a születése óta a falak mögött él, ergo nem fürdött még soha, nincsenek levágva a körmei, és természetesen a haja sem. Na meg nem volt "túl szép" mikor megszületett, így ahelyett, hogy anyuka feldobta volna instára, inkább bedobta a kulisszák mögé. Patkányokat és rovarokat evett egész életében, vagyis két szem Tic Tac az ő leheletén már nem segít.
A félelemfaktor ügyesen van felépítve a filmben: végig baljós az atmoszféra, a jumpscare kevés, inkább csak a vége felé van, de ott üt is rendesen. Amikor megjelenik a nővérke, szem nem marad szárazon. Az tetszett a filmben leginkább, ahogy felvezeti a csúcspontokat. Még tök nyugi van és nem történik semmi, de már a komorodó arckifejezésekből, a különlegesen beállított kameraszögekből, meg a szereplők figyelmének a ház egyes pontjaira történő kitartó fókuszálásából kiderül, hogy mindez csak vihar előtti csend.
A gore elemek sem hiányoznak a filmből, és a háromnegyedéig csak a nyomasztó atmoszférát kapjuk, viszont az utolsó negyedben amellett, hogy a rettegés megmarad, még ki is egészül egy átütő akcióval, sőt, mondhatni irdatlan dara veszi kezdetét. Ezek az elemek jól vannak adagolva, tehát egyiket sem fogjuk soknak érezni. A játékidő sincs feleslegesen túlnyújtva, szóval 2-nél többször nem kell pelenkát cserélni.