Én olyan k***a unalmas, érdektelen, feleslegesen elnyújtott filmet mint az Oppenheimer még életemben nem láttam. Moziba ültem be miatta és szenvedtem már az utolsó órában.
De nem azért mert fájt a seggem az üléstől. Nem azért mert "keveset" foglalkozott az atombombával. Nem azért mert életrajzi dráma volt akciófilm helyett és nem azért mert a robbanást sok más film jobban mutatta be.
Hanem azért, mert 3 óra hosszan követni egy meghurcolás alatt álló fizikus életét marhára nem élvezetes számomra. Azért, mert egy olyan meghallgatást nézhetünk hosszú unalmas perceken át aminek nincs konkrét folyománya - mivel az egy ad-hoc megszervezett meghallgatás volt. Nem volt kvázi tétje az egésznek (tudjuk, hogy évek múlva lett, de na). Azért mert hiába volt érdekes ember Oppenheimer, azért egy "most kommunista vagy sem" műtárgyalás 3 órában még így is érdektelen.
Unalmas, vonatott, művészeskedő marhaság az egész, mondjuk egy színvonalas BBC minisorozatként működhetett volna nekem 3x1 órában és akkor örülök, hogy megtudtam ennek a faszinak az életéről többet, de így, moziban ezt végig ülni szimpla kínvallatás volt.
Életemben nem sajnáltam még ennyire mozira elherdált pénzt.
Nolan pedig az utóbbi évek termését tekintve (rád nézek Dunkirk és Tenet, aminek lefogadom, hogy az értelmét még Ő maga sem vágja) nálam masszívan a "kerüld el messzire" kategóriás rendezővé avanzsálódott, Memento vagy Dark Kinght trilógia idevagyoda.