Egy black friday akcióval indul a történet, amelyet egy bevásárlóközpont rendez, hagyományosan hálaadás utáni pénteken. De valami brutális gore horror veszi kezdetét, amint kinyitják az ajtókat. A film nyilvánvalóan túloz, de a szomorú tény az, hogy nem áll messze az igazságtól az, amit a képkockákon látunk. A bemutatott jelenetek hű társadalmi kórkép és tökéletes kritikája a konzumidióta, önző és erőszakos kispolgárnak, aki 50%-os árkedvezményért cserébe simán áttapos a fejeden és előszeretettel veszi ki a kezedből az ingyen gofrisütőt, amint észreveszi, hogy már nincs elég erőd tartani, mert épp az imént nyomott oda a tömeg a törött ablaküvegnek, ami 600 helyen elvágta a nyakad.
Vagyis az egyetlen dolog, ami viszonylagos kultúrát erőltet az egyszeri vásárlóra a hétköznapokban, az az, hogy a kívánt termékért teljes árat kell fizetni... de amint féláron, vagy akár ingyen kapható, mint a filmben az első 100 gofrisütő, akkor jaj annak, aki a customer és a prédája közé áll. Még a mindenkori hatályos jogszabályok is szünetelnek erre a pár órára, legalábbis nem észrevehető, mintha bárki is félne a törvény öklétől, amiért Manci néni beleivel a csizmáján sétál végig a polcok mellett, miután kilépett a hasából. Elvégre black friday van. Ne akadjunk már fenn ilyen nüansznyi apróságokon.
Épp olyan, mint mikor természeti katasztrófa sújt le valahol. A törvények pont csak addig tartanak, amíg a normál állapotok fennállnak. De amint jön egy Katrina, és átrendezi a város arculatát, máris legit fosztogatni a boltokban, meg erőszakoskodni a létszükségeti cikkekért. Mondjuk sokan még ilyenkor is a nagyképernyős tévét cipelik kifelé. A hatóságoknak úgysincs ideje ilyesmikkel foglalkozni, akkor meg nem mindegy?
Ezen koncepcióra fókuszálva kezdődik a film, és ami rá épül, az sem lesz egy cseppet sem szofisztikáltabb. Csúcsra járatják benne a gore elemeket, és akinek érzékeny a gyomra, az meg se nézze.