Ez most durván herén ütött. Ilyen feszültségpumpáló filmet a műfajban mostanában még nem láttam. Álmosan kezdtem nézni, de kb. fél órán belül úgy felpörgött, hogy nemhogy az álmot, de még a szemgolyómat is kinyomta a helyéről.
Remekül megkomponált szituációk, tetőfokig menő izgalmak, és látványos fegyverpornó földön és levegőben. Russell Crowe ultramenő azzal a drónvezérlő botkormánnyal a kezében, ahogy mintegy bölcs apaként navigálja az ellenséges vonalak mögött rekedt újoncot, és tökéletesen tisztában van vele, hogy minden útmutatása életet jelent a bajban lévő társainak.
Mindeközben tonnányi rakétával szórja a halált az embereit megközelítő muszlim testvérekre. Felemelő érzés volt a nyolcéves lelkemnek ez a hősi pátoszba csomagolt erőfitogtatás. Persze a valódi háború nem ilyen, de ez legalább vissza tudott regresszálni kisiskolás koromig, amikor önfeledten tudtam örülni az ilyesféle marhaságoknak.
Aki bírja a Battlefield meg a Call of Duty epizódokat, az be fog hugyozni.