Amikor a sárkány lesz a boksz zsák... Bizony, Millie úgy döntött, hogy a ST-végjáték és a rútságos Vecna előtt még edz egy kicsit, és letüdőz egy sárkányt... mármint lenyomja a tüdejét a földre jól. Klasszik meséhez nyúltak a készítők, de érezvén az idők szelét és korunk eszmeáramlatait, úgy döntöttek, hogy kifordítják a jól ismert paneleket.
A herceg itt nem indul a hercegnő megmentésére, akit elrabolt az indokolatlanul rosszindulatú sárkány, hanem maga viszi el bemutatni áldozatként, merthogy itt bizony a hüllőnek van indoka kiirtani egy egész várost, és nincs az a Kurt Russell a Lánglovagokból, aki el tudná oltani azt a termonukleáris borzadályt, amit a sanda szemű gyík a királyságra szabadít, ha nem kapja meg időben az ötvenegynéhány kilós steak-et, amit ruhástul szolgálnak fel neki a birodalom nemesibb származású tagjai.
A hebehurgya sárkány viszont nem néz Stranger Things-et, ezért egy zen mester nyugalmával megy bele a kétes kimenetelű játékba, hogy megtalálja és elkapja a kaját, ami próbál olajra lépni előle. És én azt mondom, hogy eddig rendben is van. A 21. században úgyis minden erről szól ebben a műfajban: kifordítják a dolgokat. Ami régen gonosz volt, az megszelídül... gondoljunk csak a romantikus és vega vámpírokra, akik szorgalmasan iskolába járnak, a szelíd-szende zombi barátnőre, aki csak társaságra vágyik, és a korábbi szándékaikat alapjaiban átértékelő mesealakokra, mint jelen filmünknél is.
A látványra nincs panasz. A cosplay korhű és változatos, a táj a mesék világát idézi... egyik-másik helyszínen konkrétan tátva maradt az arcom. Látszott, hogy nem szociális segélyből lett forgatva. Maga a cselekmény és a színészi játék viszont hagy kívánnivalót, nem is keveset. Az egész film velejét adó, macska-egér játék, vagyis a bujkálás-menekülés lapos és unalmas. Most azt hagyjuk, hogy 1 lépés után kétszersültnek kéne lennie a főszereplőnek, hiszen ő itt csak egy sima ember, nincs semmilyen szuperképessége, tehát a logika és a következetesség ezt diktálná, de elnézem, mert a keret amibe helyezve lett, mese.
Viszont az már sokkal megbocsáthatatlanabb, hogy épp egy fantázián alapuló moziban nincs semmi fantázia és kreativitás. Próbálják érzékeltetni, hogy Millie mennyire kétségbe van esve, és ennyi. Menekül, csúszik, mászik, majd egyszer csak: end. A gond csupán az volt vele, hogy ez maximum az első 2 percben érdekes. Ezt gondolom a készítők is érezték, mert beemelnek még egy-két töltelék karaktert középtájon, hogy legyen valami a darálóba, de érdekes mód, ott működik a következetesség, mert annyi idejük sincs, hogy felmutassák a középső ujjukat, és már dádázzák is elfele őket kilóra. Millie meg csak azért sem akar meglenni a sárkánynak (nem úgy).
Érdekes karaktert sem tudnék különösebben kiemelni, mert nincs. A ST fanok figyelmére számíthat a stáb, mert azok ha mást nem, Millie-t értékelni fogják. Nekem egy halvány közepesnek hatott. Mint a 3-as alá, kb. És ahogy minden ki van fordítva ebben a filmben, nem meglepő módon a vége is. Szerintem érdekesebb, emlékezetesebb karakterek kellettek volna bele, és a helyzetszituációkat kellett volna sokkal aprólékosabban és nagyobb fantáziával megrendezni. A látvány önmagában ma már nem tud elvinni a hátán egy ilyen filmet... még egy sárkány sem, bármilyen cuki is volt, ahogy ott tüzeskedett összevissza. Tessék magasabbra tenni a lécet, mert ezt jelenleg a sánta csirke is átugorja.