bocs, hogy megakasztom az elmés társalgást 8), de:
the count of monte cristo: két sztárságvárományos (kazinczy sikít) ifjú titán egy klasszikusban. sajna csak az alapanyag az, a film mehet a süllyesztõbe. guy pierce, aki a gonosz mondego haver persze meggyõzõbb, mint a tisztalelkû dantes (caviezel). erõsen megnyírbált történet + a dramaturgia okán némi szükségtelen plussz. utálom a franciákat dícsérni, de a depardieu-féle után ostobaság volt ezt megcsinálni (pontosabban csak az amcsi piacról befolyt bevételért volt érdemes megcsinálni). kizárólag a kötelezõ olvasmányt kihagyó középiskolásoknak (azok meg megbuknak belõle, annyi a változtatás 8)
serendipity: na ez egy romantikus nem-vígjáték. humor alig van benne, romantika annál több, ennek ellenére tetszett a remek alapsztori + annak remek kidolgozása okán.