figyi, vegyünk egy példát..... tegyük fel, van egy film a kedvenc háziállatod elvesztésérõl.... namármost, neked soha nem volt háziállatod, így megnézed a filmet, szomorkodsz rajta egy kicsit, és ezzel kész, többet nem foglalkozol vele, mivel nem érint....
de, aki átélt már hasonlót, vagy csak tart tõle, hogy elveszíti a kedvencét, annak ez a film igen sokat jelent, és mindig eszébe fog jutni, ha a házikedvenc a téma
na így mûködik ez, hiába magyarázza el neked valaki, mi a lényeg a Trainspottingban, ha soha az életben nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy eszedbe jusson a film, és rádöbbenj, mennyire igaza van....
ugyanez érvényes Boyle másik filmjére, a Part-ra is (bár Árnyvadász állításából kiindulva ez volt a nulladik filmje, ugyebár....), hogy ha nem vagy ráállva arra az életérzésre, soha nem gondoltál még ilyesmire, akkor csak egy sztori, de ha egy hullámhosszon vagy vele, akkor Biblia......