Két dologra jöttem rá: a jég iszonyúan CSÚSZIK és baromi KEMÉNY! Persze ezt eddig is tudtam, de egész más amikor az ember testközelben tapasztalja, úgymond empírikus élménnyel gazdagodik...:-)
Szóval kimentünk a nagy körbe (a főtéren csináltak pályát) és figyeltük, hogy mit csinálnak a többiek. Kívülről marha könnyűnek tűnt a dolog, úgyhogy fölbátorodva belevágtunk. Rögtön hátra leszúrt ridbergerrel indítottam a kűrömet, fenéken landolva... Utána már óvatosabban a palánk mellett vagy egymás kezét fogva a párommal araszolgattunk.
Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy rajtunk kívül más is most ismerkedik a víz ilyetén, fagyott állapotával és meglehetős gyakorisággal kel-fekszik. Az örömömet némileg beárnyékolta az a tudat, hogy az ő életkoruk úgy 5-7 év között mozgott... Eh, nem baj én akkor is meg fogok tanulni korcsolyázni! - mondogattam magamban.
A kitartásunk kb. 2 órán át tartott, akkora már kicsit elegünk lett ebből az instabil közegből, na meg a hátsónk is fájt már nagyon.
A dolog lényege, hogy nem adtam föl a harcot.
-Visszatérek!- mondtam a jégnek -plagizálva vmi ismeretlen osztrák színészt- és hazabicegtünk a kedvesemmel egymást támogatva...