Ezt a levelet néhány évvel ezelõtt írtam egy újságnak, de azt hiszem, hogy most és itt is aktuálissá vált. Szerintem vannak benne jó tanácsok, csak sajnos így, hogy megint elolvastam. Vannak benne olyan dolgok amelyeket nehéz megtenni, például én sem tudom elfelejteni "megtanulni" a csalódást. De ez az élet velejárója. És csak az elsõ csalódáson kell túl esni, mindig mindenben, csak az elsõ a legrosszabb.
"Sok megpróbáltatáson mentem keresztül, s ma sem jönnek könnyen a szerelmek. Bár sok problémám volt, mégis megoldottam, illetve oldom meg most is magam. Elsõ probléma ,a szeretet kinyilvánítása, bevallása a másik félnek. A még ebben kezdõk nem is tudják, hogy milyen egyszerû ez! Csak az érzésekre kell támaszkodnia az embernek, s mivel általában mi, fiúk vagyunk ilyen bajban , ki kell bátran mutatnunk ezeket a lányoknak, minden szégyenérzet nélkül. Egy szál virág, egy szép szó, ajándék, megértés, megbecsülés, egy biztató simogatás formájában! Természetesen ha még nem ismeri a fiú a lányt, akkor nem kell lerohannia, bár ez is eredményhez vezethet, ha a fiú jó kiállású és határozott. Szépen lassan elõször barátkozva kell a lány felé fordulnia, s ha tetszenek egymásnak akkor teljes bedobással udvarolni. Úgy tarthatjuk meg a másikat, ha csak szépet mondunk neki, ha becézgetjük, szeretgetjük, becsüljük óvjuk, hûségesek vagyunk hozzá, ugyanakkor mindig határozottak a lépéseink. Mert ha a lány a fiúban beszari alakot lát, aki nem tud egyenes úton közölni semmit azt észre sem veszi.
A szeretkezés a másik nagy téma. Csak akkor hívjuk erre a partnerünket, ha jól ismerjük, jó ideje együtt járunk vele és kb. 16-18 évesen már kész vagyunk a nemi kapcsolatra. Ez azt is jelenti, hogy figyelünk a partnerre, hogy neki mi a jó. Ezért fontos az elõjáték, nehogy "szárazon" hatoljon be a fiú, s ez fájjon a lánynak. A szeretkezést, védekezést elõre meg kell tervezni. Azt kell a tudatba vésni, hogy mi módon szerezzenek egymásnak örömet a partnerek. Ekkor nem lép fel a görcsösség, idegesség, s egyéb problémák. Mindent könnyedén, szinte szárnyalóan kell venni, s nem a dolgok rossz oldalát keresni. Ha mégis rosszul sikerül valami, abból tanulni kell. A csalódás is nagy probléma a másik félnek, de gondolni kell arra, hogy mi is csalódhatunk, fõleg ha olyan tulajdonsága van a partnernek, ami nem tetszik. Ha valakit szó nélkül faképnél hagytak, ne keseregjen ne legyen öngyilkos. Inkább tegye rendbe a dolgokat, javítsa ki a hibáit vagy felejtse el a partnerét. Aki pedig a kicsi illetve a nagy méretek miatt izgul, hát nem kell, mert ha a partnernek kifogása van, olyan mintha nem is szeretne! Hogyan lehet az ember önbizalmát határozottságát növelni? -Hát el kell menni a barátokkal, vagy egyedül úszni, body buildingezni, aerobikozni s az erõtõl megjön a önbecsülése is. Tehát fel a fejjel, s le az infantilítással!