Ez nem az én hétvégém. Pénteken összevesztem a barát-barátnőmmel. Talán én voltam a hibás, már fél éve, hogy nem találom saját magam. Az érzéseim összekeveredtek. Elkezdet bennem tüske nőni és észre sem vettem, hogy megszúrom azokat, akik fontosak nekem. A családomat, barátaimat. Enikőt is elvesztettem (a barát-barátnő, csak így egyszerűbb írni). Lassan mindenkit elvesztek, aki fontos számomra. Egyszer jött azzal a hülyeségével, hogy (az mindegy, hogy viccből, vagy sem) nem tudom őt felvállalni. A francokat nem. Ez az az egy dolog amivel még mindig nincs problémám. Mindegy. Csak néhány hónapja ismertem meg, de közelebb éreztem magamhoz, mint egy 10 éves kapcsolatot. Csak úgy jött. Az első pillanatban megbíztam benne, nem tudom, hogy miért ezt nem lehet megmagyarázni. Na mindegy ezt már elbasztam.
Más téma. Fő a változatosság. Hogy a péntek ne legyen ennyire szar, még történt más is. Lent voltunk a Joy-ba. Kinga összejött egy sráccal, csak néhány mondatot beszéltek, semmi más nem történt. Már csak poénból le akartam csapni a srácot, de nem engedték. Ez csak az előzmény. Tegnap fent volt Kinga bátyja. Mondta, hogy az a kö.....g, írogat Kingának sms-t, és fordítva. Szóval kezd kialakulni egy kapcsolat. Mikor itt voltak a többiek, addig csak azt beszéltük, hogy pénteken megyünk bulizni és a srácot beutaltatom a korházba. Helyette én kerültem be. Amint a többiek elmentek, elkezdtem gondolkodni, és amikor odáig jutottam, hogy Kinga egy másik sráccal elkezdet szúrni a szívem. A következő gondolatig nem jutottam el. Mentő, kórház, infúzió, doki, stb. Most engedtek haza. Volt valami szívgörcsszerűség, vagy mi a fas.ság. Majdnem sikerült megdöglenem. Állítólag sok a stressz, az izgalom, az idegesség meg minden szar. (Nem is értem.) Pihennem kéne. Még mindig nem tudom, hogy mi történt. (Ez már vicc) Ennyire nem lehet hülye az ember. Eddig csak úgy mondtam, hogy tönkre fogok menni, de úgy látszik kezd valóra válni.