Csá! Nekem az a gáz hogy mostanában elég rosszul vagyok. 2,5 hónapja szakított velem a barátnõm akivel 10 hónapig voltam együtt.....õ volt az elsõ barátnõm..és végülis õ kezdett el rám hajtani, mondta a barátaimnak hogy tetszem neki, stb. Aztán összejöttünk és én is nagyon beleszerettem és végülis 10 hónapig teljesen jól megvoltunk....néha éreztem úgy hogy kezd sok lenni, és már nem olyan jó mint régen, az elején és egyszer meg is fordult a fejemben hogy szakítok vele de utána így "észbekaptam" és rájöttem hogy õ nekem a legfontosabb és nagyon szeretem..az volt kb a 8-9 hónap után. Aztán utána pár hétig még megvoltunk és senki nem vett észre semmi változást, én se, és kb 2 hét alatt kiszeretett belõlem....amíg ittvolt velem nem vettem észre jelét, aztán elutazott 1,5 hétre és nagyon kevésszer, sõt egyszer sem hívott, csak én, furán is éreztem magam de erre nem gondoltam. És hazajött és ezzel fogadott hogy már nem szeret és jóvolt meg minden de hagyjuk, legyen vége. (nincs másvalaki a dologban mielõtt erre gondolnátok). Én ekkor teljesen összetörtem...de a legnagyobb gond hogy ez 2,5 hónapja volt és még mindig minden nap gondolok rá és minden reggel úgy kelek hogy nagyon szar az egész és nincs kedvem semmihez. Pedig sokat vagyok társaságban, barátokkal, sokat segítenek, illetve próbálnak...és a volt barûtnõm is mondta hogy rossz ez neki hogy én ennyire szenvedek meg minden, de õ se tud semmit tenni mert ugye nemtud csak úgy újra belémszeretni. De nekem õ életem szerelme és nemtudok mással elképzelni semmit..és tök sokan mondják hogy õk is voltak így ugyanezekkel az érzésekkel de elmúlt nekik meg találtak mást és újra boldogok...de nekem csak õ kell :( valahogy nemtom elképzelni mással, de abba már bele kellett nyugodnom hogy nem leszünk újra együtt meg ilyenek...nemtudom mi lesz velem :8 adjatok valmi tanácsot légyszi.