Keress valamit, ami eléggé motivál. Legjobb motiváció, ha elég szarnak, kiábrándítónak, és sivárnak érzed az életed ahhoz, hogy az álmaidba, meg különbözõ tudatállapotokba menekülj. Vagy ha van egy ezzel arányos kíváncsiságod. Én ezeket a tudatállapotokat konkrétan nem akartam, "melléktermékek" voltak, nem akartam egy rajtuk kívül esõ hasznot, vagy értelmet találni hozzájuk. Olyan, mint amikor nézek egy fát, és közben elgondolkodom valamin, közben nem keresem az értelmét, vagy a hasznát.
Ez is az egyik alapja az egésznek, ahogy az ember öregszik, egyre kevésbé tud úgy mûködni, mint egy gyerek, aki csak úgy elrajzolgat magában bármiféle cél, vagy meghatározottság nélkül. Ahogy öregszik, egyre kevésbé kételkedik az igazságaiban, az érzéseinek, és gondolatainak a valóságában. Egyre jobban megszilárdul a kép benne a valóságról. A tudatos álmodás lényegét teljesen éberen is ugyanúgy lehet gyakorolni, mint alvás közben. Kételkedni abban, hogy amit éppen tapasztalsz az a valóság lenne. Folyamatos figyelemmel és (ön)elemzéssel nullára járatni a gondolkodást amég néha fel nem csillan, ami mögötte van, ami nem meghatározható. A zen szerzetesek erre találták ki a koanokat, amik nem oldhatók meg egyszerû hétköznapi gondolkodással. Talán ez jó kiindulópont, de majd Aquir remélhetõleg ír valami értelmesebbet.