Én úgy látom, hogy a történeteid elég jelentõs része arról szól, hogy igyekezel igazolni, hogy a tapsztalataid alapján teljesen jogosan sértõdhetnél meg, háborodhatnál fel, érezhetnél ellenszenvet, azokkal szemben, akik nem hisznek el mindent bemondás alapján, viszont az erkölcsi fölényed miatt ezt mégsem teszed. Persze közben te teljesen jogosan vonsz kétségbe igazolt dolgokat.
Ehhez a fajta viselkedéshez nem kell semmiféle különleges dolog tapasztalása, ilyet a hétköznapokban is meg lehet figyelni, mondjuk ha megmondod a pincérnek, hogy nem izlik a kaja, õ erre bepöcen, és belehugyozik a levesedbe, aztán jól lehúz. Miért ne? Minden oka megvan rá.
A jövõbelátásos históriával meg az a gond, hogy ha elegendõ képzelõerõd van, akkor utólag bármi értelmet nyerhet. Én a bárányfelhõkbõl (is) jósolok, de mindig csak utólag derül ki. Múltkor egy Michelin bábúhoz hasonló alakot láttam, hazaérek, hát nem a Szellemírtók ment a tv-ben?