Ami miatt beírtam, s tettem azt korábban is, hogy azoknak, akik hozzá vannak szokva a harc, tehát pl oldalvágás, szúrás fejre csapás, védés írányíthatóságához - azok, ha most találkoznak elõször a Morrowinddel, csalódottan szemlélik, miként is harcol a karakterük. A játék (egyébként teljes joggal) meglévõ "leg" híre nekem feltételezte volna, a komolyabb irányíthatóságot.
A karakterem pl a csatamágusok csõdje. Állítólag én lennék a varázsló céhek vezetõje, a fõmágus, - mégsem égetem magam egy dremorával szemben, (ezt ís írtam már korábban), mert esélyem sincs egy rohamozó monsztával szemben. Mire ki kalamolom a kezemmel az elsõ tûzlabdát, vagy akármilyen varázslatot, már beértek, és kapkodhatok a kardom után, mert különben minimum 46 tockost kap a hõsöm a buksijára... - sztem, ezt nem gondolták át, ez nem harcrendszer. A fõvarázslónak nem okozhat nehézséget egy akármilyen varázslat elsütése.
Másrészt, még most is, ha ütöm az ellent, a sárga csíkját nézem közben az ellenségnek, mármint, hogy elég sûrûn nyomkodom-e a jobb egérgombot, hogy találat van-e? - mert ugyan van vérfelhõcske :) - no de a hatása csak ott mérhetõ le. Másrészt max kardot, fegyvert válthatok, de befolyásolni nincs mód a mikéntre - vagy nem tudok róla. Bizony, elröhögtem magam, amikor 3 ellenfél állt elõttem a kardomban levõ 8 sec-es bénultság varázslat hatására, és szépen, sorba, mint a harangokat ütöttem - 1, 2 és 3 - és megint sorba - mert nem volt benne semmi kardozás szerû.
De nem sz@rok oda, ahol a fészkem van - mert én pl nem ezért szeretem. De megértem, ha vki, keresi és szóvá teszi. Vszínû az a hiba, hogy mi nem ezen "nõttünk" fel, nekünk nem természetes. De, ha ezen túl teszi magát aki játszik, - rövid idõn belül nem is fog hiányozni - legalább is nálam ez van...
Informatika és tudomány
