A hagyományos (szabálykönyv, kockák, haverok, stb.) szerepjátékoknál soha nem az az elsõdleges cél, hogy te légy a legtáposabb gyilkológép a vidéken. Legalább is normális játékos társaságban nem errõl szól a téma. (Nagyrészt a Diablo és az MMORPG-k átka, hogy sokan ebbe az irányba mennek el.)
A Morrowind ebbõl a szempontból szerintem elég korrekt. Több játékmódot is lehetõvé tesz, de szerintem aki teljes mértékben a tápolás irányába megy el, az a lényeget hagyja ki. Egyáltalán nem kell minden áron a legjobbnak lenned ahhoz, hogy érvényesülni tudj. Sõt, plusz kihívást jelent az, hogy ha bizonyos korlátokat nem lépsz át, legyenek azok elviek vagy a karakter tulajdonságaiból adódó fizikai korlátok.
A mostani karakterem egy simabeszédû elf bárd. Mivel nem egy kiemelkedõ harcos, ezért amit lehet igyekszek összecsapás nélkül, ha kell csellel megoldani. Ha pedig harcra kerül a sor, jöhet az íjászat és a mágia. Aztán a legyengült ellen legyõzését karddal befejezem, ha kell. Az értelmetlen gyilkolás elf lévén távol áll tõle. Az egyik irányelv, amihez tartom magam, hogy gazdagtól lopni szabad, de a szegényeket nem illik kifosztani. Ez a küldetések elvállalásánál is szempont. (Nem kell minden küldetést elvállalni és bármi áron teljesíteni...)
Volt lovag karakterem is, akinél szempont volt a törvények betartása és az, hogy mindig igazat mondjon... (Tolvaj céh tagság lényegében kiejtve...)
A végig játszásokat is éppen ezért kerülöm mint a tûz. Ha valamelyik feladatnál nagyon elakadok, legfeljebb akkor kotrom elõ a leírást.
Persze hagyományos szerepjátékok esetében lényegében bárhány megoldást ki lehet találni egy problémára. Éppen ez teszi lehetetlenné, hogy számítógépen valaha is tökéletesen meg lehessen valósítani õket. Mindig szembe találod magad azzal, hogy a készítõk logikája korlátozza a lehetõségeidet.